Visegrád

[ A ] [ Á ] [ B ] [ C ] [ D ] [ E ] [ É ] [ F ] [ G ] [ H ] [ I ] [ J ] [ K ] [ L ] [ M ] [ N ] [ O ] [ Ó ] [ Ö ] [ Ő ] [ P ] [ R ] [ S ] [ T ] [ U ] [ Ú ] [ Ü ] [ V ] [ Z ]

A város a Dunakanyar fővárosa, azzá teszik történelmi emlékei és csodálatos fekvése. Területén már az őskorban megtelepedett az ember. A rómaiak idején a Sibrik-dombon egy katonai erőd, a Duna mellett több őrtorony létesült a limes (a római birodalom határ) részeként. Néhány római építészeti emlék ma is látható. A népvándorlás korának népei is mind itt hagyták a nyomukat régészeti leletek formájában. A honfoglalás idején fejedelmi szállásterület volt ez a vidék. Szent István korában a kialakuló vármegyerendszer első ispánsági központja is itt jött létre a Sibrik-dombi erőd maradványain. Első írásos említése 1002-ből származik, mint civitas Wsagrad . A Fellegvárat IV. Béla és felesége építtette a tatárjárás után, 1247-56 között, a Duna-parti vízibástyával, egy lakótoronnyal (Salamon-torony) és az összekötő védőfalakkal együtt. A várat és a hozzá tartozó vármegyét a király a feleségének adományozta. Fénykorát Károly Róbert idején élte, aki ide helyezte székhelyét és meg is erősítette. 1323-ban a királyi udvar Visegrádra költözött, ez lett az ország politikai központja. Károly Róbert uralkodása idején, 1320 körül megkezdődtek a királyi rezidencia építkezései, lent a városban egy udvarház épült. (A krónika szerint ebben a házban támadt Zách Felicián a királyi családra). Az ásatások a palota területén több ház alapjait is feltárták, de pontosan nem lehet megmondani melyik lehetett a királyi családé. 1335-ben itt találkozott Károly Róbert magyar, János cseh és Kázmér lengyel király. Ezen az ún. visegrádi kongresszuson a Habsburgok politikai és gazdasági hatalmával szemben léptek szövetségre. Nagy Lajos a városi királyi ház mellé pénzverdét telepített, kápolnát építtetett. A ház körül lévő épületek egy részét is az épületegyütteshez csatolták, amelyet ettől az időtől fogva kezdtek palotának hívni. A ma is látható épületegyüttes Zsigmond korában alakult ki, ekkor épült a középudvaros lakópalota, amelynek egy részét a megtalált, feltárt alapokon 2000-ben szinte újjáépítették. Így megcsodálhatjuk a gótikus kerengőt, a márvány díszkutat, elképzelhetjük a palota egykori pompáját, amely az 1400 körüli Közép-Európa legpompásabb királyi rezidenciája volt. A régi kápolna a ferenceseké lett, mellé egy kolostor is épült. A palotához két kis kert kapcsolódott, az egyikben szintén egy díszkúttal. A királyi udvar Budára költözése után Zsigmond még folytatta az építkezéseket, de utódai már egyáltalán nem használták a palotát. A visegrádi palota második fénykora Mátyás királynak aragóniai Beatrixszal történt házassága (1476) után kezdődött. Újjáépítették az elhagyott épületet, egyes részeit átépítették. Az építkezésekben az 1480-as években egy új stílus, az itáliai reneszánsz jelent meg. A lakóépület belső udvarát díszítő loggia is ekkor készült, valamint két új díszkút és szobrok. Az egyik alkotó mester a király reneszánsz szobrászműhelyének vezetője, a dalmáciai származású Giovanni Dalmata volt. Egyik fő alkotása a díszudvarban álló rekonstruálhatóan fenn maradt Herkules-kút. A palota nem alapjaiban, inkább részleteiben változott (lépcsők, kályhák, ablak- és ajtókeretek). Mátyás király nemcsak a városbeli palotát fejlesztette, hanem a vár megerősítésére is gondolt. A korona és a koronázási jelvények a mohácsi csata után még egy ideig Visegrádon voltak, majd a várat elfoglaló törökök átadták Szapolyai Jánosnak, aki 1532-ben itt kötött fegyverszünetet Habsburg Ferdinánddal. Visegrád 1544-ben került a törökök kezére. A folyamatos harcok során többször gazdát cserélt, a pusztuló várat fel-felújították, de az 1686-os végső ostrom során a törökök a benne tárolt lőport felrobbantották. A vár végső pusztulását I. Lipót császár okozta, aki 1702-ben a megmaradt részeket is felrobbantotta, nehogy az a kurucoké legyen. A palota köveit egyéb, városi építkezésekhez hordták szét. Az 1760-as évekre már csak néhány támfal maradt a középkori épületekből. Feltárása és fokozatos helyreállítása 1934-ben kezdődött meg és rövidebb-hosszabb kihagyással még ma is folyamatban van. A Fellegvár helyreállítását már 1872-ben megkezdték, de a munkák szakaszosan folytak. Az elmúlt évtizedekben a vár egyes részeit rekonstruálták. Ma az egyik toronyban kiállítás látható Visegrád és a vár történetéről, ugyanitt megtalálható a Szent Korona másolata. Az egyik teremben a középkori fenyítési módokat és eszközöket bemutató kiállítás található viaszfigurákkal (panoptikum). A vár Dunára néző különböző pontjain messzelátókat helyeztek el, amelyek pénzbedobással működnek. A Salamon-toronyban különböző kiállítások tekinthetők meg, legfelső emeletéről szép kilátás nyílik a városra, a Dunára. Visegrádra az 1700-as évek elején Dél-Németországból érkeztek telepesek. A XVIII. századból - részben átépítve - több épület látható ma is: a település első temploma (régi iskolaépület) az 1750-ben épült plébániatemplom, a Duna-parti Mária-kápolna, a kálváriakápolna, a volt Zubovits-ház stb. A dunai gőzhajójárat megindulása, a vasút megépítése a nagymarosi oldalon hozzájárult ahhoz, hogy a kiegyezés utáni fellendülésből Visegrád is részesüljön. Egyre több író, művész választotta nyaralóhelyül a települést, ez a folyamat ma is tart. Az egykori királyi székhely 2000-ben ismét városi rangot kapott. Polgármesteri hivatal: 2025 Visegrád, Fő utca 81. Tel.: 26/398-090, 26/398-255; Fax: 26/398-163

 Apátkúti vadászház,  Déli üdülőterület,  Királykunyhó,  Nagyvillám,  Szentgyörgypuszta,

királyi palota
római emlékek
fellegvár

Visegrád Látnivalók részletekkel