Vértesszőlős Leírás
Több mint 2500 lakosú község Tatabányától É-ra, a Gerecse lábánál, az 1-es főút mentén. Neve a határában 500 ezer éve élt előember - népszerű nevén a Samu - révén vált nemzetközileg ismertté. Területe az egykori meleg forrásainak és védett helyeinek köszönhetően már a Pleisztocén Mindel eljegesedése idejében is (elő)emberlakta volt. A Szent Vit-barlangban leleteket találtak sokkal későbbről, a kőkorokból is, de ismerünk tárgyi emlékeket (temető) a bronzkori, mészbetétes kultúra idejéből. A római korban út vezetett a környéken és mellette település házai álltak. A rómaiakat az avarok követték, őket pedig a honfoglaló magyarok. A település első írásos említését 1244-ből ismerjük, a neve ekkor Villa Scelus volt. A királyi vincellérek (szőlőművelést irányító szakemberek) faluja volt. 1440-ben Rozgonyi István birtoka lett, majd 1459-től a tatai vár tartozéka. A török korban, 1543-ban elpusztult, s több mint másfél évszázadig lakatlan maradt. Ebben az időszakban sok birtokosa volt, de a XVIII. század elején már az Eszterházyak tatai uradalmához tartozott. 1731-ben Eszterházy József a felvidékről főleg szlovák családokat költöztetett a faluba, így szlovák többségű lett. 1733-ban leányegyházat szervezett, mely Tatához tartozott, majd 1866-tól önálló lett. A település megélhetését a XIX. századtól a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és a határában működő kőbánya jelentette. A falu épületeinek nagy része az itt fejtett, jól faragható, jó hőszigetelő forrásmészkőből épült. 1878-ban szinte az egész falu tűzvész martaléka lett, így elmondható, hogy a mai Vértesszőlős elődje az újjáépítéskor alakult ki. A XX. századtól a községbeliek közül sokan ingázók lettek, s a környék üzemeibe, szénbányáiba jártak dolgozni. A falu neve 1909-ig Szőllős volt, majd ezután lett Vértesszőlős. Látnivalók, nevezetességek: a község hajdani forrásmészkőbányájában bukkantak rá a vértesszőlősi előember (Archantropus, Homo erectus seu sapiens paleohungaricus) egykori telepére. A leletek kisebb részét a bánya forrásvízből lerakódott mésztufájában, a nagyobb részét a lösz és agyagrétageiben találták. Az 1963-ban megindult feltárások során először gyermekfogakat (tej- és szemfog) találtak, majd 1965. augusztus 21-én előkerült a legjelentősebb lelet, egy tarkócsont. (Ennek az eseménynek megörökítésére emléktáblát helyeztek a lelőhelyre.) Samu maradványain kívül megtalálták a kőeszközeit, a tűzhelyét, a környéken akkor élt ősállatok (ősbölények, ősorrszarvúak, ősszarvasok és ősmedvék) csontjait és növények levéllenyomatát is. A bejárathoz közel, az egykori forrásmedence főlé nyolcszög alaprajzú védőépületet emeltek. Itt láthatjuk az ősállatok által a forrás iszapjában hagyott, majd megkövesedett lábnyomait, de ott van közöttük Samu talpának a lenyomata is, mely a legrégebbi ismert emberi lábnyom a világon. Samu maradványait, azok másolatait, kőszerszámait és az állatcsontokat két üvegpavilonban helyezték el. A világ többi ismert archantropus lelőhelyével szemben a vértesszőlősi lelet igazi nagysága abban van, hogy ezen a helyen egyszerre áll rendelkezésünkre az ősember maradványa, eszközei, települése, tűzhelye és a körülötte akkor élt állat- és növényvilág. Az egykori kőbánya területén tablók mutatják be a jégkorszakok kialakulását, földtörténetét, hajdani állatvilágát, továbbá a jégkorszaki emberelődeinket. Érdemes még felkeresni a Tanács utcában álló késő barokk r. k. templomot. Az épületet 1789-1792 között emelték a tűzvészben elpusztult régi templom romjainak felhasználásával, de tornyot csak 1879-ben építettek hozzá. A szószék és a Mária-oltár a feloszlatott majki kamalduli rend apátsági templomából került ide. A Tanács utcában, a múzeum irányába továbbhaladva szép régi parasztportákat láthatunk. A vasúti megálló a P jelzés egyik végpontja. A jelzésen elindulva kellemes sétékat tehetünk a község fölé magasodó hegyek (Kereszt-hát, Öreg-Kovács, Szénás-hegy, Kappan-bükk) erdeiben, s csatlakozhatunk a S, és a S+ jelzésekre. Polgármesteri Hivatal: 2837 Vértesszőlős, Tanács u. 59. Tel.: 34/379-674; 34/379-091