Tokaj

[ A ] [ Á ] [ B ] [ C ] [ D ] [ E ] [ É ] [ F ] [ G ] [ H ] [ I ] [ J ] [ K ] [ L ] [ M ] [ N ] [ O ] [ Ó ] [ Ö ] [ Ő ] [ P ] [ R ] [ S ] [ T ] [ U ] [ Ú ] [ Ü ] [ V ] [ Z ]

A város a Tokaj-hegyaljai borvidék meghatározó települése, róla kapta a nevét a tokaji aszú. (Az aszúról: lásd Gönc településismertetőt.) A szőlő és a bor nemzetközi városa címet viselő Tokaj - az egész földön 137 ilyen város van - a Hegyalja települései közül is talán a legszebb fekvésű: az egyik oldalról az itt találkozó Bodrog és Tisza határolja, a másik oldalán a Tokaji (Kopasz)-hegy vulkáni kúpja emelkedik. Az elmúlt évtizedben a város a Tokaj-hegyaljai borvidék központja lett, itt működik a Borvidéki Hegyközségi Tanács és a Regionális Borászati Kereskedelmi Központ is. A városban sok régi pince van, közülük leghíresebb a Rákóczi-pince, amelynek központi terméből 24 járat ágazik el. A halban és vadban egyaránt gazdag területen már az őskor embere is megtelepedett, ezt régészeti leletek bizonyítják. Első írásos említése egy 1074-ben kelt királyi oklevélben történt. Ebben az időben csak egy honfoglalás előtti időkben épített földvár védte a környéket, amely nem tudta megakadályozni, hogy a tatárok végigdúlják ezt a vidéket is (1241). A szőlőtermesztés már a honfoglalás előtt is létezett itt, de fellendülése a tatárjárás után betelepített vallon szőlőműveseknek köszönhető. Tokaj mindig is fontos kereskedelmi útvonalon, folyami átkelőhelynél - ami egyúttal vámszedést is jelentett - feküdt. A város a XIII. századtól a Tisza egyik legfontosabb kikötője. Védelmére a Bodrog és a Tisza találkozásához közel, a településsel szemben, az egykori tatárok dúlta földvár megerősítésével a XIV. század második felében várat kezdtek építeni. Ezt a helyet csak csónakkal lehetett megközelíteni. A XV-XVI. században tovább bővítették az erődítményt, különböző védművekkel látták el. A XVI. században olasz hadmérnökök is dolgoztak itt. A vár sokszor cserélt gazdát, többször megrongálták és újjáépítették. A magját jelentő lakótornyot Czudar Péter építtette (1388), később Brankovics György, majd Hunyadi János, a mohácsi csata (1526) után pedig Szapolyai János birtokolta. 1619-ben, Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek II. Ferdinánd elleni első támadása során egy ideig itt őrizték a magyar koronát. A várat Bethlen halála után özvegye átadta a királynak. A Rákócziak többször is megszerezték rövidebb időre a császári csapatoktól. Végül II. Rákóczi Ferenc 1704 telén, a jég beállta után elfoglalta és 1705-ben leromboltatta. Ma már mindössze egy falmaradvány látható. Közelében egy régi, az ún. bodrogzugi temető található, amelyet csak csónakkal lehetett megközelíteni. 1860-ban még temettek ide. A város fejlődésében meghatározó szerepe volt a kereskedelemnek, amelyre nagy hatással voltak a törökök elől menekülő görög kereskedők, akik a XVII. század második felétől telepedtek itt le. Később zsidó családok vették át a Lengyelország és Oroszország felé irányuló borkereskedelem nagy részét. A XVIII. században messze földön híresek voltak az évente többször is megtartott tokaji vásárok. Az élénk kereskedelmi forgalom anyagi jólétet biztosított a város lakóinak. Még ma is számos, jómódról tanúskodó a XVIII. század végén, ill. a XIX. században emelt lakóház látható. A XVIII. században a borpincékben még az orosz cár is jelentős mennyiségű, itteni bort tároltatott az udvar számára. Az 1848-49-es szabadságharc után a lendületes fejlődés megtorpant, a borok iránti külföldi kereslet is csökkent. A vasút megépültével (1859) megindult ugyan egy szerény méretű iparosodás (konyakgyár, bőrgyár, gyufagyár) de a város elszegényedett. A II. világháború után az alacsonyabb, hegylábi területeken végrehajtott telepítésekkel, a nagyüzemi termeléssel a hozamot akarták növelni, ez azonban a minőség rovására ment. Az 1986-ban városi rangot kapott Tokaj hazai és külföldi borászai ma a régi minőség visszaállítására, és a külpiacok visszaszerzésére törekednek. A város sokat tesz (pl. különböző rendezvényekkel) az idegenforgalom fejlesztéséért is. Az egységes építészeti képet mutató, szépen rendbe hozott és rendben tartott városközpont, a rendezett városkép elismeréseként Tokaj 1999-ben Hild-érmet kapott, 2002-től pedig - Hegyalja többi településével együtt - a Világörökséghez tartozik. A város legrégebbi műemlék épülete az 1700 körül épült, barokk Rákóczi-Dessewffy-kastély (Bajcsy-Zsilinszky E. u.). Eredetileg a Rákóczi-család építtette, a birtok elkobzása után kincstári sótárnoki épületként használták, később a Dessewffy család tulajdonába került. Íves, kőkeretes kapuja jellegzetesen hegyaljai építmény. A Bethlen G. u. 7. szám alatti műemlék Karácsony-Sasarát-házat a görög származású kereskedő család 1790 körül építtette. A copf stílusú polgárház a Tokaji Múzeumnak ad otthont. A múzeum a borászati eszközök gyűjteménye mellett jelentős egyháztörténeti és ikongyűjteménnyel rendelkezik. Ez utóbbit Béres Béla tokaji esperes ajándékozta a városnak. A múzeum melletti copf stílusú lakóházak (Bethlen G. u. 3. és 5.) szintén a XVIII. század végén épültek. Műemlék a városháza ugyancsak copf stílusú, XVIII. század végi épülete is. Az 1790 körül emelt, copf stílusú volt görög keleti templomban ma az időszakos kiállításokat bemutató Tokaji Galéria kapott helyet (Bethlen G. u. 23.). Ugyanebben az utcában áll a kapucínusok egykori kolostora. Az 1720 körül épült épület ma gyermekotthon. (A kapucínusok 1711-ben telepedtek meg Tokajban, de II. József 1787-ben feloszlatta a rendet.) A késő barokk református templomot (Bem u.) 1800 körül emelték, tornya közel száz évvel fiatalabb. A copf stílusú szószék 1822-ből való. A Kossuth téren álló római katolikus templom 1910-12 között épült egy korábbi templom helyett. A barokk Nepomuki Szent János-szobrot 1802-ben állították. Ugyancsak a Kossuth téren áll a 2000-ben állított Szent István-szobor, talapzatán egy Kölcsey-idézettel. A görög kato-likus templom (Vasvári Pál u.) 1743-ban épült barokk stílusban. Berendezése már copf stílusú (1787). A Serház utcai zsinagóga egyike volt Hegyalja legnagyobb zsinagógáinak, a XIX. század utolsó harmadában épült eklektikus stílusban. A kívülről szépen helyreállított épület belső felújítása még hátra van. Tokaj egykor több száz fős zsidó lakosságának temetője a város É-i részén, a Bodrogkeresztúri út mentén terül el, benne XIX. századi, klasszicista és romantikus sírkövek találhatók. Nikolaus Lenau (1802-1850) osztrák költő itt élt 1816-17-ben, orvos mostohaapját ide helyezték. Lenau innen járt vizsgázni a sátoralja-újhelyi piarista gimnáziumba. Megragadta a magyar táj, a Tisza, a magyar zene. Összesen 23 magyar vonatkozású verset írt. Autós és kerékpáros turistáknak érdemes egy kis kitérőt (15 km) tenni Rakamazon át a Tisza bal partján fekvő Szabolcs községbe. A település az Árpád-korban várispánsági székhely volt, Szabolcs vármegye névadója és központja. Itt található Közép-Európa egyik legnagyobb földvára, amelyet - Anonymus szerint - Szabolcs vezér építtetett a XI. században. A szabálytalan háromszög alakú vár sáncai helyenként a 15-20 m magasságot is elérik, a leghosszabb oldal közel 350 m. Építéséhez a hatalmas, kidöntött fákat gallyastól használták fel. Korábbi századokban szinte teljesen körülvette a Tisza. Az Árpád-korban országgyűlést is tartottak itt, ennek emlékére a XIX. század végén millenniumi emlékoszlopot állítottak. Az egyik bejáratnál Szabolcs vezér szobra áll. A XVIII. századtól egy ideig temető volt a sáncokon belül, amelyet a XIX. században Józsa András, a nyíregyházi múzeum megalapítója tárt fel. Polgármesteri hivatal: 3910 Tokaj, Rákóczi út 54. Tel.: 47/352-752

 Baksadűlő,  Csurgóvölgy,  Fegyveresdűlő,  Konducs-őrház,  Lencsésdűlő,  Talytódűlő,

Szt. István-szobor
Rákóczi-pince
városháza
Rákóczi-Dessewffy-kastély
Tokaji Múzeum
Tokaji Galéria
lakóházak
zsidó temető
várrom
zsinagóga

Tokaj Látnivalók részletekkel