Tiszafüred

[ A ] [ Á ] [ B ] [ C ] [ D ] [ E ] [ É ] [ F ] [ G ] [ H ] [ I ] [ J ] [ K ] [ L ] [ M ] [ N ] [ O ] [ Ó ] [ Ö ] [ Ő ] [ P ] [ R ] [ S ] [ T ] [ U ] [ Ú ] [ Ü ] [ V ] [ Z ]

A város környéke az őskor emberének is kedvelt telephelye volt. A régészek már az i.e. 4500 körüli időkből találtak itt leleteket a külsőfok-parton, ami jelenleg egy utca neve. A neolitkumtól (újkőkor) napjainkig szinte folyamatosan lakták, amit változatos régészeti leletek bizonyítanak. Tiszafüred körzetében lelték fel a kutatók a Közép-Duna-medence legnagyobb bronzkori és avar kori temetőjét. Az Árpád-korban sűrűn lakott volt, ahol különböző nemzetségek (Abád, Tomaj, Őrs) települései, valamint világi és egyházi birtokok részeit képező kisebb-nagyobb telephelyek sorakoztak. A tatár veszedelem elől a nép elmenekült, ekkor pusztultak el templomaik is. Tiszafürednek 1273-ból való az első írott emléke, amely Fyred alakjában maradt fenn. Tulajdonképpeni jelentése fürjes (annak d-képzős alakjával). A jóval később hozzátoldott megkülönböztető előtag a Tisza közelségére utal. A XIV. század végén a város ötven telkestül a nagyváradi püspöké volt; halászatának harmad jövedelme az egri káptalant, tizede pedig az egri püspököt illette. A falu a XVI. században már világi birtok. Előbb Dobó István számadáskönyvében (1548) szerepel a Heves megyei községek között. Zápolya János - mint királyi birtokot - párthívének, Szemere Sebestyén nagyváradi kapitánynak adományozta. 1618-ban a Szemere-család révén került a falu a Pankotayak birtokába, akik 1846-ig, Pankotay Józsa György haláláig birtokolták. Füred a XVI. sz.-ban török hódoltsági terület. Az 1571. évi fejadó összeírása szerint 46 ház és egy templom állott a községben, s az adózó családfők száma 48 volt. 1583-ban a Tiszavidéket felégető törökök ezt a települést is elpusztították, csak 1618-ban sikerült földesurának újratelepítenie, de néhány évtizeddel később (1672) a törökök a környező falvakkal együtt ismét feldúlták. Tiszafüred ötször vált lakatlanná 1596 és 1713 között. A csaknem húsz évig néptelen falut 1691-ben a vallásüldözés elől menekülő Borsod megyei kálvinistákkal telepítették be. Az elnéptelenedett alföldi falvak újratelepülése Tiszafüred környékén is hosszan tartó folyamat volt, a XVII. sz. végétől a XVIII. sz. második feléig tartott. A község 1744-ben kapott oklevele alapján mezővárosi jogállást nyert. Mária Terézia oklevelét a XIX. sz. elején I. Ferenc is megerősítette. 1706-ben a Rákóczihoz csatlakozó népre törtek rá Rabutin generális osztrák és rác csapatai, akik Egyeket, Tiszaszőlőst, Füredet és Szentimrét is feldúlták. A XVII. sz. végétől Tiszafüred lakosságának lélekszáma gyarapodni kezdett. A betelepülők - mint már említettük - főként Borsodból költöztek ide; ekkor épült református templomnak is. A XVIII. sz.-ban Tiszafüred határa 26 000 hold. Ezen az óriási határon azonban szárazföldi művelést alig folytattak. A megélhetés legfontosabb forrása az állattartás volt, úr és paraszt egyaránt főként külterületi állattartásból élt. A legfontosabb haszonállat, a szarvasmarha tartása a szántóföldi művelés nélkül is önálló megélhetést biztosított. 1793-ban az angol természettudós, Robert Townson tudományos céllal járta be az országot. Leírta, hogyan utazott Egerből Poroszlón keresztül Tiszafüredre, majd így folytatta: Füred ötszáz vagy hatszáz házból álló város, illetve nagy falu, a házak mind földszintesek. Tetejüket nád fedi. Mellette töltés húzódik, amelyet a Tisza áradása ellen építettek a lakosok, pásztorok és földmívesek.[] Kis piszkos szobát kaptam itt, szalmazsákkal. Az étkezés sem volt bőséges, mindössze tojás és túró. Mindennek következtében huszonégy óra éppen elegendő volt Füredből. 1831-ben koleravész pusztított. A szabadságharcban a tiszai átkelőhely ismét nagy fontosságú lett; a Honvédelmi Bizottmány itt rendezte be központi élelmiszer- és lőszerraktárait. Perczel Mórnak, Dembinszkynek, majd rövid ideig magának Kossuthnak is főhadiszállása volt a település. A vereség után Füred lassan ocsúdott. A kenderfonás, a vászonszövés, a cserépedény- és nyeregkészítés, meg a kosárkötés mind erőteljesebb lett. Az ipart a XIX. sz. végén két gőzmalom és egy kefegyár képviselte. A mezőváros fejlődésének 1883-1884-ben új lendületet adott az állandó Tisza-híd, s a Poroszló-Tiszafüred közötti úttöltés megépítése, amely a tréfáiról híres földesúr, Pankotay Józsa György, vagy ahogyan a nép egyszerűen hívta: Józsa Gyuri nevéhez fűződik. Gyorsan fejlődött a kézműipar, különösen a kerámia- és a nyeregkészítés. A tiszafüredi fazekasok a XIX. század első harmadától készítették a mázas vagy mázatlan használati edények mellett a díszesebb kivitelű cserépedényeket. Italtartó (butella, butykos, boroskancsó), illetve tálasedényeik (tányérok tálak) voltak a legkeresettebbek. A fehér, vörös, zöld, fekete színekben pompázó, karcolásos díszítésű és rozettás, madaras, illetve írókázott cserépedényeket a pompakedvelő matyók igen kedvelték. Divatos alkotásaik közé tartozott a huszárt megjelenítő boros edény a miskakancsó. A XIX. század végén két Tiszafüredet is érintő vasútvonal - a Füzesabonyt Debrecennel és a Karcagot Tiszafüreddel összekötő - épült meg, ezeket 1891-ben és 1897-ben adták át. Az első világháború Füredet is visszavetette a fejlődésben. A tanácshatalom kikiáltásának hírére 1919. március 22-én itt is megalakult a direktórium, majd július 24-én román csapatok vonultak be a városba. Az első világháború után az egyre növekvő földéhséget a Nagyatádi-féle földreform alig-alig tudta enyhíteni. A városban általános volt az elszegényedés, s a munkanélküliség is egyre nagyobb mértéket öltött. A tiszaörvényi szivattyútelep és az öntözőcsatorna építése a 30-as évek végétől ugyan némileg csökkentette a munkanélküliséget, de felszámolni nem tudta. Tiszafüred a második világháború utolsó szakaszában fontos német hídfő lett. A község területén az első szovjet egységek október 20-án jelentek meg; a település október 23-27. között szabadult fel. Ezt követően Tiszafüred erőteljes fejlődésnek indult. Iparosodott, s 1984-től - középfokú központként - nagy vonzáskörzetű városi jogállású település lett. Ma itt székel a Magyar Turizmus Rt. Tisza-tavi Regionális Turisztikai Projekt Iroda. Rendszeres rendezvénye a városnak a július hónapban tartott hangulatos Halas Napok , amikor is látványos zenés felvonulás, horgász-, sport- és halfőzőversenyek, továbbá különböző kiállítások, kirakodóvásárok teremtenek karneváli hangulatot. A korábban önálló Tiszaörvény Szent István királytól nyert vám- és révjogot. Ma Tiszafüred város részét képezi. Az 1965-1971 között folyó ásatások során egy, a tatárjárás idején elpusztult Árpád-kori települést találtak itt, amely az országban az eddigiek között a legteljesebben feltárt. Tiszaörvényben közvetlenül a Tisza-parton látható az 1940-ben üzembe helyezett Tiszafüredi öntözőrendszer a 6 m3/s kapacitású vízkivételi szivattyútelepe és a ritkaságszámba menő, 329 méter hosszú csatornahídja, amelyen keresztül mintegy 20000 hektár nagyságú terület öntözhető. Itt van a Hableány Hotel hajó- és a Kormorán csónakkikötővel, valamint kiváló autóparkolóval. Tiszaörvénytől a töltés nincsen burkolattal ellátva, így földúton haladunk a Tisza-tó mellett. Elhagyjuk az Albatrosz csónakkikötőt, a Fortuna Campinget, a Fidibusz kikötőt, és megérkezünk a 171+400 töltés szelvénynél lévő tiszafüredi homo-kos partú szabad strandra, ahol csónakkölcsönző és büfé működik. A strandtól száz méterre található a Morotva ABC presszó, 500 méterre a kétcsillagos Horgász kemping. Innen a Tisza-tóval párhuzamosan futó Kikötő, majd Kastély úton a Kemény-kastély mellett haladunk tovább, és az Ady Endre úton jutunk be Tiszafüred város központjába. Lipcsey-kúria: (Tariczky sétány 8.) Földszintes, 7 tengelyes épület, közepén négyoszlopos, oromzatos előrésszel, klasszicista stílusban épült 1840 táján. Itt lakott Kossuth Lajos 1849. március 4-5-én, ezt emléktábla ismegörökítette. Az épületben ma a Kiss Pál Múzeum helyezkedik el. Elődje, a Tiszafüredi Régészeti Egylet 1877-ben alakult meg, Tariczky Endre vezetésével. 1949-ben újrarendezett kiállítása alkotta az ország első falumúzeumát a felszabadulás után. Gazdag néprajzi és történelmi anyaggal büszkélkedik. Az őskori és a népvándorlás kori gyűjteménye mellett, időszakos kiállításoknak is rendszeresen helyt ad. (Nyitva hétfő kivételével: 10-12 és 14-18 óra között.) A református templom (Fő u. 5.) 1260 körüli alapokon épült. Jelenlegi alakját a XVII. századtól kezdve, többszöri bővítés során kapta. Késő barokk kori műemlék jellegű épület. Orgonáját 1867-ben állították fel. Tornya hatszintes, galériás. Karzata alatt klasszicista stílusú, kék-fehér-fekete, rozettás fakazetták találhatók. 1983-ban felújították, ekkor találták meg azt az ablakot, amely 1230-ból való. Római katolikus templom (Fő u. 25). 1819-ben Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel. A műemlék jellegű épületen a klasszicista jelek dominálnak. Egyik harangját 1840 körül Kassáról szerezték be. Szentélye 1940-ből származik. Néhány oltárképe XIX. sz-i, a paplak barokk homlokzatú. A Városháza (Fő u. 1.) a millennium évében, 1896-ban épült, és ekkor avatták fel a közadakozásból épült obeliszket is. Józsa-kúria (Poroszlói u

 Delitanya,  Gátőrházak,  Gyöngytanya,  Kócsi állami gazdaság,  Kócsújfalu,

plébániaház
szecessziós épületek
Fazekasház
Hortobágyi NP Nyugati fogadóháza
termál- és strandfürdő
volt Lipcsey-kúria
volt Józsa-kúria
volt Kemény-kastély
Kis Pál Múzeum
Meggyes Csárda-múzeum
református templom
római katolikus templom
a Tisza-tavi Madárrezervátum
Nagy Csatang, Fekete rét

Tiszafüred Látnivalók részletekkel