Telkibánya Leírás
Az Árpád-kori település első említése 1270-ből származik Telki néven. Egy 1431-ben kelt okiratban mint Telukbanya szerepel. Ekkor már egyike volt Felső-Magyarország különböző kiváltságokkal rendelkező bányavárosainak. Az arany- és ezüstérc bányászata a XIII. században kezdődött. A bányavárost egy időben aranygombos Telkibánya -ként emlegették, mert - a hagyomány szerint - a templomtorony gombja is színaranyból volt. A XIV. században Nagy Lajos Telkibányának önálló királyi városi kiváltságot adományozott, de a fénykora igazán Károly Róbert és Zsigmond alatt volt. Az érckészletek azonban a XVII. századra kimerültek, a bányászat 1880-ban végleg megszűnt. 1825-ben Bretzenheim herceg (az akkori birtokos) - Magyarországon elsőként - egy porcelánmanufakturát hozott létre, az északkeletre húzódó Baglyas-völgyben talált kaolinra alapozva a termelést. A kis gyár rövidesen keménycserépgyártásra tért át, később (1907) áttelepült Hollóházára. Az egykori üzemépületben ma az Ipartörténeti Gyűjtemény van, ahol maketten látható az aranybányászat folyamata, a hegység ásványai és kőzetei, valamint a kőedénygyár termékei. A kis múzeum erdészeti és helytörténeti gyűjteménnyel is rendelkezik, alagsorának késő gótikus, boltíves termében - mely már a XVI. sz.-ban is élelmezési célokat szolgált - ma kávézó működik. Kertjének különleges látványossága az életfa és a bányász (fa) szoborcsoport, de itt található egy szép fekvésű szabadtéri színpad is, melyet a hajdani cserépégető kemence kör alakú alapzatának felhasználásával alakítottak ki. A magángyűjteményből kialakított vadászati kiállításon trófeák, szakirodalmi gyűjtemény, felszerelések láthatók, a színes tablók a vadak természeti kapcsolatát mutatják be. A község XIV. századi, egy őskori földvár területén álló, eredetileg gótikus stílusú templomát a XV. sz.-ban a husziták lerombolták és kettős sánccal körülvéve erőddé alakították át. A félig romos épületet a XVII. században a reformátusok újjáépítették, tornya 1892-ből való. A mellette lévő temetőben oszlopos-rovásos kopjafák találhatók, még a legutóbbi időkből is. Itt található D. Menyhért András fejfája is, aki évtizedekig készítője volt e jellegzetes, ún. beszélő kopjafáknak. (Formájukról, alakjukról - szöveg rávésése nélkül - leolvasható róluk a halott neme, kora, családi állapota: házasember, asszony, legény, leány, fiúgyermek, leánygyermek, pártában maradt leány vagy idegen.) A Hegyi utcában 1997-ben tárták fel a középkori Alexandriai Szt. Katalin-templom és a mellette állt ispotály (kórház) alapfalait. A kis templomot az alapfalak segítségével rekonstruálták (Szt. Katalin-kápolna), 2000-ben szentelték fel. Az I. sz. Ifjúsági Tábor területén található a nemesércbányászat kapcsán, feltehetően a XV. sz.-ban hajtott Ferdinánd altáró bejárata. Az innen kifolyó langyos, vasoxidos vízre a XIX. sz.-ban kádfürdőt létesítettek, mely az I. vh. után szűnt meg. A mellette lévő gyógyhatású forrás (Köszvénykút) vizét gyógyfüvekkel felmelegítve használták. Polgármesteri hivatal: 3896 Telkibánya, Nagy utca 2. Tel.:46/388-502
Telkibánya Településrészek
Gúnyakút,
Malomtanya,
Zöldmáj,