Tata

[ A ] [ Á ] [ B ] [ C ] [ D ] [ E ] [ É ] [ F ] [ G ] [ H ] [ I ] [ J ] [ K ] [ L ] [ M ] [ N ] [ O ] [ Ó ] [ Ö ] [ Ő ] [ P ] [ R ] [ S ] [ T ] [ U ] [ Ú ] [ Ü ] [ V ] [ Z ]

Megannyi műemlékéről, kulturális rendezvényeiről ismert, több mint 24000 lakosú város a Gerecse Ny-i lábánál, a turizmus egyik kedvelt célpontja. Tavairól, csatornáiról és hajdani langyos forrásairól a vizek városának szokták nevezni. Története egészen az ősidőkig nyúlik vissza. A gimnázium mésztufadombja alatti agyag- és löszrétegből a neolitikumi ősember telephelyét ásták ki a régészek, de előkerültek tárgyi emlékek a bronz- és a vaskorból is, a feltárt római temető pedig a későbbi római jelenlétre utal, akik az itteni források vizét a brigetioi (Szőny) táborukba vezették. (A források nagyrészt a XIX-XX. századi bányászat miatt sajnos kiapadtak.) A népvándorlás korában az avarok, majd ezt követően a honfoglaló magyarok telepedtek meg ezen a helyen. A XI. században bencés monostor épült és kialakult a két középkori Tata (Thota és Thata). A környék a Csák nemzetség birtoka lett ezután, majd 1326-ban királyi tulajdonba került. A század közepén már a Lackfiaké volt, s a két Tata közötti védett, sziklás, mocsaras területen, mint birtokközpontot, felépíttették a vár elődjének számító zárt udvaros, L alkú épületet. Az okiratok 1388-tól Ótatát már városként említették (Újtatát csak a XV. században), s 6 vízimalma működött. Még ennek a századnak a végén Zsigmond király szerezte meg őket, s a XIV-XV. század fordulóján - a régi épület bővítésével - felépíttette a négyszög alaprajzú gótikus várkastélyt, szabályozással halastóvá duzzasztotta a Tatai (Öreg)-tavat. 1467-től, miután ismét királyi tulajdon lett, Hunyadi Mátyás a várat reneszánsz szellemben átalakíttatta és bővíttette. A vár ekkor élte fénykorát: európai eseményeknek adott otthont, s a kor humanistának gyülekezőhelye volt. Mátyás után fia, Corvin János tulajdonába került, majd 1494-től ismét királyi birtok lett. II. Ulászló a pestis elől ide költözött, s 1510-ben itt tartották az országgyűlést. A török hódoltság alatt kétszer is bővítették, s 1568-ra kialakult az olaszbástyás formája. A kuruc időkben Bottyán János generális egyik fő dunántúli támaszpontja lett, de 1707-ben a császáriak elfoglalták és részben lerombolták. Az 1848-49-es szabadságharc bukása után Tata vára az Esterháziak uradalmi központja lett, katonai jelentőségét elvesztette, a települések a békés fejlődés útjára léptek. Fellendült a gazdaság, céhek alakultak, jelentős volt a fazekas- és a malomipar. Érdemes említést tenni a hazánkban először itt meghonosított mesterséges tavi haltenyésztésről, mely fejlettségét tekintve nem sokkal maradt el a mai, korszerű módszerektől. A települések fejlődésének legnagyobb lökést a Bécs-Budapest vasútvonal megépülése és a környéki szénbányászat beindulása jelentette. Két híres festőnknek, Vaszary Jánosnak és Feszty Árpádnak kedvelt tartózkodási helye volt Tata. A mai város két község, Tata és Tóváros 1938-as egyesülésével jött létre, s 1954-ben megkapta a városi rangot. A város neves szülöttei közül említsünk meg néhányat: Bláthy Ottó Titusz (1860-1939) gépészmérnök, aki Zipernowszky Károllyal és Déri Miksával megalkotta a transzformátort. Farkasházy Fisher Mór (1800-1880) keramikus a tatai fajanszművekben tevékenykedett évekig, mielőtt Stigl Vince kőedénygyárából megalapította a herendi porcelánmanufaktúrát. Magyary Zoltán (1888-1945) közigazgatási szakember volt, előkészítette Tata és Tóváros egyesítését. Menner Bernát (1786-1848) az Eszterházyak szolgálatában álló zeneszerző, Vaszary János (1867-1937) pedig festő, a magyarországi fauvizmus egyik képviselője volt. Tatához tartozik, a tőle 3 km-re, keletre fekvő Agostyán. Első okleveles említése 1343-ban volt, s a tatai várat ellátó népek laktak itt. A törökdúlások idején, 1543-ban elnéptelenedett, és csak 1733-ban települt újra német családokkal, akik mind a mai napig őrzik nemzetiségi hagyományaikat. Fő nevezetességek, látnivalók: a város leghíresebb műemléke az Öregvár. 1397-1409 között épült, majd a XIV-XV. században gótikus és reneszánsz stílusban átépítették és bővítették. A XVIII. században az Esterháziak a középkori romok elbontásával egy új, barokk kastélyt szerettek volna építeni, de anyagi okok miatt (szerencsére) csak egy szerényebb kastély épült fel, és megmaradt a vár. Ezen építkezések során készült el 1755-ben, Fellner Jakab tervei alapján a kőhidas bejáró, a vár főbejárata. A várat 1815-től Charles Moreau tervei alapján romantikus stílusban átépítették, az udvar felé néző homlokzatot pedig Schmidt Frigyes tervei szerint átalakították. A mai torony ebből az építkezésből származik! A vár a Kuny Domonkos Múzeumnak ad otthont. A múzeum anyaga a piarista és a Kállai-gyűjteményből alakult ki. A földszinten, a kerengőben és a belső kis teremben kapott helyet a bronzkori, a római kiállítás, és a középkori kőtár. Az 1. emeleten folytatódik a középkori tárlat. Az emeleti kerengő leghíresebb része a gótikus keresztboltozatú lovagterem, ahol más mellett az eredeti darabok felhasználásával rekonstruált XV. századi lovagalakos kályha, a Zsigmond-kori homlokzat egyik nagy ablaka és egy Mátyás idejéből származó ajtó látható. A többi helyiségben egy római falfestmény és két időszakos kiállítás kapott helyet. A 2. emeleten helytörténeti gyűjtemény - benne a várárokból előkerült török kori leletek, a várat ábrázoló korabeli metszetek -, továbbá tatai kerámia- és ipartörténeti kiállítás tekinthető meg. A várbejárat mellett található a szintén Fellner által épített Udvarbíró-ház. Az épület udvarán a város felszámolt temetőiből XVIII-XIX. századi sírkövek láthatók, vele szemben pedig az 1820-ban épült kis börtönkápolna. A kápolnát a várfal felhasználásával klasszicista stílusban építették, majd romantikus stílusban átalakították. Az Udvarbíró-ház a restauráló műhelynek ad otthont, a kápolnában pedig a XVIII-XIX. század egyházművészetét bemutató kiállítás lekinthető meg. Az Öregvártól nem messze DNY-i irányban, a Hősök terén található a barokk volt Esterházy-kastély. Az épület 1765-69 között, Fellner Jakab tervei alapján épült. A Napoleon által diktált Schönbrunni békét itt írták alá, s 1921-ben Esterházi Ferenc ezen a helyen látta vendégül IV. Józsefet visszatérési kisérletekor. A kastély előtti parkban 1855-ből származó barokk kőváza áll, melléképületei közül említésre méltó az istálló és a garázs barokk épülete. A kastély védett angolkertjéban egy 1800 körül faragott késő barokk szökőkút található, mely Schweiger Antal alkotása, a parkban sétálva láthatjuk még egy medalliont tartó nőalak XIX. századi klasszicista szobrát. A kastélytól elindulva a Rákóczi utcán, a Kossuth térre érünk, ahol a kéttornyú, barokk r. k. plébániatemplom, a Nagytemplom áll. Az épület 1751-87 között F. A. Pilgram és Fellner Jakab tervei alapján épült. A XVIII. századi faragott főoltára és a szószék Grossmann József, Gött Antal és Schweiger Antal alkotása, a sekrestye rokokó berendezése 1767-ből való, a gyontatószék és a padok pedig a XVIII. század végén copf stílusban készültek. A templom kriptájában nyugszik Fellner Jakab, a szobra pedig az épület előtt áll. A Nagytemplomtól délre emelkedik a Kálvária-domb, melyen a kálvária-szoborcsoport és a Fellner-kápolna látható. A kápolnát a XIV. századi, gótikus Szent János-templom részbeni elbontásával és elemeinek felhasználásával (apszis), - Fellner Jakab tervei alapján - 1755-ben építették. A barokk és rokokó stílusjegyeket egyaránt magán viselő épület mennyezetét XVIII. századi barokk freskó díszíti. A barokk kálvária-szoborcsoportot Schweiger Antal faragta 1770 körül. A Kálvária-domb fő vonzerejét azonban nem ezek, hanem a felhagyott kőbányáiban létrehozott, szépen parkosított Szabadtéri Geológiai Múzeum jelenti. E magaslatot régen Márvány-dombnak nevezték az itt bányászott, messze földön híres világosvörös mészkőről, a tatai márványról, mely jó csiszolhatósága miatt épületbelsők kedvelt díszítőköve volt. Fő értékét az jelenti a geológusok számára, hogy a földtörténeti középkor (mezozoikum) szinte teljes rétegsorát tanulmányozni lehet ezen a helyen. Megtalálható itt többek között a triász dachsteini mészkő, a vörös alsójura (liász) mészkő és a kréta zöldesszürke mészkő is. Őslények maradványaiban szintén gazdag ez a hely. A nagyobbik, alsó bányaudvarban nyílik a hévízes eredetű Megalodus-barlang, mely a falain látható ezernyi kipreparálódott kagylókövületről kapta a nevét. A bánya júra közeteiben gyakoriak az Ammonitesek (kihalt külsővázas lábasfejűek), a Brachiopodák (pörgekarúak), és a Crinoideák (tengeri liliomok) maradványai. A felső, kisebb kőfejtőben, kréta időszaki kőzetek láthatók, ahol szintén gyakoriak a tengeri liliomok, de megtalálták itt egy toboz lenyomatát is, mely az egykori Thetys-oceán partjának közelségét jelzi. (A Geológiai Szabadtéri Múzeumról részletesen lásd a térség természetvédelmi területeit ism. fejezetet.) A volt kapucinus (ma r. k.) templom és rendház épületei Tata tóvárosi részén az Országgyűlés téren állnak. A tér neve az 1510-ben rendezett országgyűlésre utal. A rendházalapítás és templomépítés kezdeményezése Esterházy József országbíró nevéhez kötődik. A templom 1745-47 között barokk stílusban épült, vörösmárvány

 Agostyán,  Arborétum,  Baji úti téglagyár,  Dióspuszta,  Fényesdűlő,  Máriapuszta,  Rétimalom,  Szomódi úti téglagyár,  Tócsőszház,  Újhegy IV. dűlő,  Újhegy IX. dűlő,  Újhegy V. dűlő,  Újhegy VI. dűlő,  Újhegy VII. dűlő,  Újhegy VIII. dűlő,  Újhegy X. dűlő,  Vasúti őrház,

agostyáni arborétum
Görög-római szobormásolatok Múzeuma
Cifra-malom
óratorony (harangtorony)
Angolpark
Kálvária-domb
Esterházy-kastély
Német Nemzetiségi Néprajzi Múzeum
kapucinus templom
római katolikus plébániatemplom
vár

Tata Látnivalók részletekkel