Tállya Leírás
A település környékén - a régészeti leletek szerint - már az őskorban emberi telephely volt. Tállya neve valószínűleg vallon eredetű. Az Árpád-házi királyok idején betelepített vallon hospesek a szőlő ültetésére alkalmas terület kialakításához erdőt irtottak. Az irtás szó a vallon nyelvben taille, innen eredhet a település neve, amely írásban először 1255-ben fordult elő Tholia alakban. A XIII. századtól vár védte a települést, mára nyoma is alig maradt (Óvár-dűlő). A XVII. században a birtokharcok során már rommá vált erősség maradékát Lorántffy Zsuzsanna bontatta le, köveit egyéb épületekhez használták fel. A település birtokosai gyakran változtak, közülük Brankovics György, Szapolyai János és a Rákóczi-család az ismertebbek 1711 után az elkobzott Rákóczi-birtok egy része a Maillot családé lett, más részét a Trautson hercegi család, majd annak kihalása után a Bretzenheim család kapta meg. A XVI. század közepe táján itt élt Szkhárosi Horváth András protestáns prédikátor. Ekkor még a katolikus hívők voltak többségben, de a század második felében már a reformátusok használták a templomot, melyet azután 1711-ben a katolikusok végleg visszaszereztek. 1739-ben pestisjárvány dúlt a hegyalján, amely legjobban Tállyát sújtotta, több mint 600 halálos áldozatot követelve. 1810-ben gyújtogatás következtében leégett a falu. A gyújtogatót elkapták és az Akasztó-dombon felakasztották. E gyújtogatáson kívül a XIX. században még háromszor sújtotta tűzvész a települést. A borkereskedelemben itt is meghatározó szerepük volt a zsidó kereskedőknek. 1820-ban már több mint 200 főt számlált a hitközség, igaz, ebben az időben Tállya a Hegyalja egyik legnépesebb települése volt, megelőzve Sárospatakot és Tokajt is. 1820 augusztusában Tállyán halt meg Lavotta János zeneszerző és hegedűs. Ha Johann Strauß a hegedűkirály, Lavottáról nyugodtan mondhatjuk, hogy a verbunkoskirály volt. Sírja a temetőben látható. A XIX. század végi filoxéravészben elpusztult szőlőterületeket ellenállóbb amerikai alanyokkal pótolták. E munkában kiemelkedő szerepe volt dr. Bártfai Szabó Gyulának, emlékére 1934-ben szobrot állítottak. A XX. század első felében megnyitott piroxénandezit-bánya egészen 1992-ig működött, és a lakosság fő megélhetési forrása volt a szőlőművelés mellett. A település műemlék római katolikus temploma gótikus eredetű (XV. század), de 1720-ban a kor ízlésének megfelelően barokk stílusban átépítették. A fő- és a mellékoltár, valamint a szószék rokokó, a XVIII. század közepéről való. A bal első mellékoltárképet (Szt. Vencel szüretel) az osztrák festő, Maulbertsch festette. Az 1753-ban elkészült, barokk református templom is műemlék. 1805-ben bővítették, tornyát 1826-ban emelték. A copf stílusú berendezés (szószék, padok) a XVIII. század végéről való. A kora barokk, a XVII. század végéről való volt Rákóczi-kúria (Rákóczi u. 12.) és a copf stílusú volt Balogh-kúria (Vörösmarty u. 6.) szintén műemlék. A késő barokk evangélikus templom építése 1790-ben fejeződött be, ebből az időből származik copf stílusú berendezése is. Nevezetessége, hogy itt keresztelték meg a közeli Monokon született Kossuth Lajost. Műemlék jellegű épület az eredetileg barokk, 1720 körül épült Maillot-kastély (Rákóczi u. 10.), amelyet a XIX. században többször bővítették, alakították. Megtekintésre érdemes Encsy György magángyűjteménye, amely a Zempléni-hegység ásványait, kőzeteit és számos régészeti leletet mutat be. Számítások szerint Tállyán van Európa mértani középpontja, amelyet a község önkormányzata 2000-ben egy fából faragott madár szoborral jelölt meg. Polgármesteri hivatal: 3907 Tállya, Rákóczi u. 34. Tel.: 47/398-538