Szenyér Leírás
A patak futását követve, egy hosszan elnyúló völgyben rejtőzik a gazdag történeti múlttal rendelkező kis falu. Marcalitól 16 km-re, a Balatontól 33 km-re található. Lakóinak száma már nem éri el az ötszázat sem, a lassú elvándorlás miatt fokozatosan csökken. Szenyér eredetét a honfoglalásig lehet visszavezetni. Nevét egyes kutatók a jenyiszeji tatár nyelvben előforduló előhegyet jelentő szóból származtatják. A község már az 1333-34. évi pápai tizedjegyzékben templomos, plébániás helyként szerepelt. Torony nélküli, támpillérrel megerősített kis római katolikus temploma a XIII-XIV. században épült román-gótikus stílusban, majd 1754-ben barokk stílusban átépítették. Eredetileg a falutól délre emelkedő dombon álló várhoz tartozott, ma a környék legrégebbi épülete. Körülötte most is, mint régen, temető található. A vár az elmúlt évszázadok alatt teljesen eltűnt, már az 1690-es határjárás dokumentuma szerint is valamikor vár volt, de romjai már nincsenek meg. Valószínű, hogy nagy része döngölt agyagból vagy vályogból állt, ezért mállott el. Elődje egy őskori földvár lehetett, amit az ott talált bronzkori és kelta cseréptöredékek is bizonyítanak. A vár és a hozzá tartozó birtok sokszor cserélt gazdát az évszázadok folyamán, míg 1519-ben Bakócz Tamás esztergomi érsek a szenyéri birtokot a várral együtt az esztergomi székesegyház oldalához épített, Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére emelt kápolnára - ismertebb nevén a Bakócz-kápolnára - hagyta. Egészen 1945-ig az esztergomi káptalan tulajdonában volt ez a terület. A szenyériek - mint ezt dokumentumok is bizonyítják - részt vettek a török elleni harcokban is. Végül 1566-ban a várat felégették, az őrség elmenekült. Ugyanez történt a többi környékbeli várral is. Szenyér ma egy csendes, a forgalom zajától távolabb eső kis falu, amely szeretettel várja a látogatókat. Polgármesteri hivatal: 8717 Szenyér, Simon József u. 1. Tel.: 85/322-730