Szőlősardó Leírás
Az Árpád-kori oklevelekben 1270, 1272-ben is előforduló Ardó neve azt jelzi, lakói erdőóvók (erdészek) voltak. Ebből a szóból rövidültek az Árpád-korban szépszámú Ardó településneveink. A falucska neve egy 1324. évi oklevélben jelenik meg először Szőlősardó alakban, jelezvén, lakóinak többsége ekkor már szőlőművelő, bortermelő, vagyis szőlős volt. A XIII. század második felében Szádvár és a tornagörgői (egykori) királyi palota borellátásának biztosítása érdekében német szőlőműveseket telepítettek be (valószínűleg egyikük nevét máig őrzi a Henc-völgy neve). A király Szőlősardót Szádvár uradalmának részévé tette. Szőlősardóból közvetlen út vezetett át aSzádvárba, melyet ma is Vár útjának neveznek. Afalutól északra, a kitermelt erdők helyén húzódó napsütötte domboldalakon a jól képzett német szőlészek amagukkal hozott nemes tőkéken olyan borokat termeltek, amelyek azország legjobb boraival vetekedtek. A népes településen 1495-ban a szőlőművelőkön kívül iparosok, stanult emberek is éltek, és működött ott egy közjegyző is. A fejlődést a mohácsi vész, majd a kuruc-labanc háborúk, és az 1711-es pestisjárvány törte derékba. A nyugodtabb idők után, a XIX.század második felében a filoxéra tönkretette szőlőit, azóta a község lélekszáma állandóan csökken. A falu középkori eredetű ref. templomának tornyát 1761-ben villám sújtotta. Az eredetileg gótikus épületet 1824-ben durván átalakították, a középkori sekrestyét és a templom egy részében még meglévő gótikus boltozatot lebontották, a régi szép, gótikus ablakok díszes kőfaragványait kidobálták. A leomlott meszelés alól emberi alakokat ábrázoló falképmaradványok is előkerültek akkor, de azokat sem becsülték. A ma álló egyszerű templomépületen nincs jele annak, hogy középkori építmény lenne. Figyelemre méltóak a temető jellegzetes, galyasági faragott fejfái. Polgármesteri hivatal: 3757 Szőlősardó, Széchenyi István u. 10. Tel.: 48/463-201