Szögliget Leírás
Neve a szög (zug, szöglet) és a liget magyar szavak összetételéből keletkezett. A községben két nagyobb karsztforrás és több kisebb, langyos vizű forrás fakad. A Ménes-völgy nagy kanyarulatában emelkedő az Óvár-tetőn ismeretlen korból származó földvár sáncai ismerhetők fel, vele szemközt, a meredek és egykor kopár sziklakúp, a Szár (Szárd)-hegy tetején emelkednek Szádvár, középkori nevén Szárdvár magasba nyúló romfalai. A szár régi magyar szavunk, jelentése kopasz, kopár . A várat IV. Béla király a tatárjárás után, az 1250-es években építtette. A várral egy időben épülhetett fel Szögliget föltűnően nagy méretű, XIII. századi román temploma. A község sorsa ezután összefonódott Szádváréval, melynek első említésével egy 1268. évi oklevélben találkozunk. Az addig királyi vár és a falu 1386-ban a Bebek családé lett. 1400-ban a pápa Szögliget templomának olyan különleges búcsúkiváltságokat adott, hogy aki valamely ünnepnapon felkeresi, részleges bűnbocsánatot nyer. Az évszázad közepén a vár és a hozzá tartozó falvak néhány évig a cseh husziták kezén voltak. 1470-ben házassága révén Szapolyai Imre lett a vár és vele Szögliget birtokosa. 1527-ben a Bebekek ismét megszerzik a várat és uradalmát Szögligettel együtt. 1567 januárjában a Szapolyai párti Bebek György távollétében Schwendi Lázár császári főkapitány csapataival egy hét ostrom után elfoglalta a közben romossá lett várat. Az uradalomhoz tartozó falvak jobbágyaitól a jövedelmek behajtásáról és abból az őrség ellátásáról és a vár karbantartásáról a királyi kamara által kinevezett provizor gondoskodott. A kapzsi császári provizorok a falvak népét kizsákmányolták, a vár állagával keveset törődtek, csak a maguk hasznát keresték, de Szádvár közelsége a törököt Szögligettől távol tartotta. 1579-től a kamara egy évszázadon át főúri családoknak adta zálogba a várat azzal, hogy a zálogbirtokos tartozik ellátni a német őrséget és a karbantartását. Az egymást váltó zálogbirtokos főúri családok közötti évtizedekre elhúzódó pereskedésbe utóbb herceg Esterházy Pál is bekapcsolódott, aki végül a várnak és Szögligetnek is birtokába jutott, s a család egészen XIX. század második feléig a település birtokosa maradt. 1680 körül készülhetett a herceg számára az a Fraknó várában ma is látható díszes faláda, amelynek oldalára a herceg ráfesttette várainak, köztük Szádvárnak idealizált képét is. 1682-ben a vár és a falu Thököly kurucainak kezére került. A következő években a fejedelem többször is a várban tartózkodott. 1683 őszén Sobieski János lengyel király Bécs felöl seregeivel Lengyelország felé hazatérőben végigrabolta a Jósva völgyét, és megostromolta - sikertelenül - Szádvárat. A nép ezt a dúlást lengyeljárásnak nevezte. A thököly-szabadságharc bukása után a bécsi udvar l686-ban leromboltatta Szádvárt, amelynek ma már csak omladozó romjai koronázzák a hegytetőt. Az Esterházyak uradalmának székhelye Bódvaszilas lett. Szögliget rangos műemléke az Árpád-kori, XIII. században épült r. k. temploma, amelyet 1780 körül átépítettek és az 1970-es években felújították, láthatóvá téve román kori kis ablakait és déli kapuját. Homlokzati tornyát 1851-52-ben emelték. A község ref. temploma a XVIII. században épült. Derenk romközség az Alsó-hegy fennsíkjának a Ménes-völgy fölött húzódó nyugati szárnyán, Szádvártól nyugatra, erdős hegyekkel körülvett medencében taláható. A közelmúltban, egy közeli kis barlangban bronzkori aranylelet került felszínre, ez azt jelzi, hogy a környék már az őskorban is lakott volt. Derenk neve a som jelentésű szláv dern szóból származik. A falu az Árpád-korban a tornai királyi erdőuradalomhoz tartozott, majd a későbbiek során Szádvár sorsában osztozott. A falu lakosságának nagy része az 1711-ben dúló pestisjárvány áldozata lett. Az elhagyott faluba a Kárpátokból az Esterházyak lengyel hegyi parasztokat telepítettek le, akik Derenk kis templomát is rendbehozták, mellé a fa haranglábra harangok is kerültek. (Máig fennmaradtak a környék lengyel tájnevei: Vapenyica, Vigyorovka, Kobujanka, Velki strosz stb.) Egy lélekharangon az öntés éve is olvasható, egyik oldalán ez áll: 1727, a másik oldalán: ANNO (=évben). Minthogy azonban a derenkiek nem tudtak latinul, úgy vélték, hogy ez utóbbi négy betű a harang nevét jelöli, így a kis harangot Anna harang -nak nevezték. A XIX.század közepén 418 lakója volt, akik gyenge szántóik mellett favágásból, szénégetésből éltek, a faluban egy kis fűrészmalom is működött. A múlt században, a két világháború között Derenktől délnyugatra volt az ország akkori államfőjének, Horthy Miklós kormányzónak kedvelt Szelcepusztai-vadászkastélya és a környező hatalmas erdőségekben vadászterülete, amely egészen Derenk határáig nyúlt. A vadászterületre a kormányzó medvéket is telepíttetett. Az első világháborút lezáró békeszerződés nyomán a magyar-csehszlovák országhatár közvetlenül Derenk mellett húzódott. A kicsiny falu szegény lakossága, sovány földjeiből megélni nem tudván, jövedelmét néha kisebb csempészkedésekkel (innen van a határ mentén lévő Csempész-barlang neve, ott rejtették el ugyanis a fináncok elől a csempészárút), meg ha úgy adódott orvvadászattal egészítette ki. Ez a szomszédság azonban nem volt kívánatos az államfői vadászterület számára. Már az 1940-es évek elején igyekeztek rábírni alakosságot az önkéntes elköltözésre, de miután ezt csak néhány család vállalta, a többieket 1943-ban erőszakkal telepítették ki, és hogy vissza se jöhessenek, házaikat és templomukat is lerombolták, területét Szögligethez csatolták. A templom helyén emlékkeresztet és mögötte utóbb kis kápolnát állítottak, az Anna harang pedig a szögligeti templomba került. A széttelepített derenkiek amai napig kapcsolatot tartanak egymással, augusztus 20-a táján a romfaluban rendezik meg aderenki búcsút. Derenk lerombolásának történetét dolgozza fel Szűts László: A kormányzó úr medvéi c. elbeszélése (Kossuth Könyvkiadó, 1965). Polgármesteri hivatal: 3762 Szögliget, Kossuth Lajos u. 57. Tel.: 48/465-046