Solymár Leírás
Több mint 7500 lakosú község a Budai-hegység északi részén. A környéke már a neolitikum (újkőkor) óta lakott, melyet a Mátyás-dombon talált pattintott kőpengék is bizonyítanak, de megtalálták egy bronzkori település maradványait is. (A leleteket a Helytörténeti Gyűjteményben helyezték el.) A kr. e. IV. században, a késő vaskorban földvárat emeltek a környéken. A rómaiak idejéből sok lelet került elő, ugyanis erre haladt az Aquincumot (Óbuda) Brigetioval (Szőny) összekötő fontos út. A Rozália téglagyár területén római villa maradványaira bukkantak, s az új cserépgyár építésekor mintegy 150 római sír került elő. Ezektől nem messze tártak fel a régészek kb. 50 db. körkörösen elhelyezkedő avar sírt a középpontban lévő kétlovas-sírral. A település első írásos említése IV Béla 1266-os keltezésű okleveléből maradt ránk, a neve ekkor Solomar volt. Ebben a levélben adományozta a falut a Domonkos rend nővéreinek. A század második felében a birtok a Baar-Kalán nemzetségé lett, 1288-ban Solymárt már népes faluként említették. A Szarkavárat az 1370-as években építtette Kerekegyházi Lackfi István, kinek meggyilkolása után, 1397-ben a birtok Zsigmond királyra szállt. A XV. században több birtokosa volt, köztük 1497-től II. Ulászló király. A vár utolsó magyar ura Bakics Pál volt, majd Buda város birtokolta, mielőtt a törökök kezére került. A törökdúlás alatt mind a falu, mind a vár elpusztult, s ez utóbbit többé már nem építettek újjá. A terület birtokosa a XVII. század folyamán a Wattay, majd a Majtényi család volt. A lakatlanná vált falut a század végétől több hullámban jött, főleg német nemzetiségű családok népesítették be, akik a kezdetekben állattartással foglalkoztak. Később, a lakosság gyarapodásával a falu rátért a gabona-, szőlő- és gyümölcstermesztésre is. Az 1848-49-es szabadságharc idején 117 nemzetőrt adott a település. 1862-ben tűzvész pusztította Solymár házait, de 1895-ben a megépülő Budapest-Esztergom vasútvonal fellendülést hozott a település életébe. A II. világháborút követően, 1946-ban a németajkú lakosság nagy részét, a falunak több mint a felét kitelepítették. A rendszerváltozást követően az egykori kitelepítettek vissza-visszalátogatnak szülőfalujukba, s a település a németországi Würtensattal testvérvárosi kapcsolatot tart fenn. Az itthon maradtak mind a mai napig őrzik a nemzetiségi hagyományaikat: a faluban gyermek, ifjúsági és felnőtt táncsoport, ill. hagyományőrző asszony- és férfikórus működik. Látnivalók, nevezetességek: 1782-1789-ig épült a Templom téren álló késő barokk r. k. templom. A főoltára és a szószéke 1762-ből származnak, s Bebo Károly művei. A főoltár jobb oldalán a korabeli Solymár ábrázolása látható, az intarziás sekrestyeszekrényt 1170 körül készítették. A templomban még látható egy XVIII. század végi, copf stílusú epitáfium (feliratos emlékmű) is. Szintén a Templom téren látható Szenvedő Jézus szobra 1838-ból, és az 1924-ben állított I. világháborús hősi emlékmű, a Tersztyánszky utcában pedig a Búsuló Krisztus-szobor. A falu keleti végénél magasodó Mátyás-dombon találhatók a Szarkavár késő gótikus-reneszánsz romjai. A várat a XIV. század második felében kezdték építeni, a XV. században Mátyás király vadászkastélya volt. A régészek feltárták a palota, a saroktorony, és az őket összekötő fal maradványait, a kutat, valamint a külső erődfal nyomvonalát. A vár gyalogosan a Hármashatár-hegy felől érkező ZÖLD, majd az abból leágazó ZÖLD rom jelzésen közelíthető meg. A Templom tér 3. sz. alatt működik a Dr. Jablonkay István Helytőrténeti Gyűjtemény, ahol Sólymár műltjával, régészeti emlékeivel ismerkedhetünk meg. Itt lettek elhelyezve a római, az avar temetők és a Szarkavár ásatásai során előkerült régészeti leletek. Polgármesteri hivatal: 2083 Solymár, József Attila u. 1. Tel.: 26/560-600; Fax: 26/560-606
Solymár Településrészek
Akácfa utca,
Rozália sor,
Zártkert,