Sátoraljaújhely

[ A ] [ Á ] [ B ] [ C ] [ D ] [ E ] [ É ] [ F ] [ G ] [ H ] [ I ] [ J ] [ K ] [ L ] [ M ] [ N ] [ O ] [ Ó ] [ Ö ] [ Ő ] [ P ] [ R ] [ S ] [ T ] [ U ] [ Ú ] [ Ü ] [ V ] [ Z ]

Az Árpád-kori település a föléje magasodó hegyről kapta a nevét: Sátoralja. Az első falu a mai várostól DK-re volt, a tatárok elpusztították. A visszatérő lakosság áradásoktól mentes, új helyre telepedett le. A tatárjárás után IV. Béla király rendeletére a Várhegyen kővárat emeltek. E várat a krónikákban sokszor Patak váraként emlegették. A XV. század végére elvesztette jelentőségét, a XVI. század közepén már pusztuló állapotban volt, 1558-ban a császári csapatok végleg lerombolták. (A Várhegy csúcsán hatalmas - éjszaka kivilágított - kettős kereszt áll.) Sátoraljaújhely történelme szorosan összefonódott Sárospatak történelmével, többnyire birtokosaik is azonosak voltak: Ketel vezér és utódai, akiktől I. András (Endre) király cserebirtokkal megváltotta, később a Perényiek, a Pálócziak, a Lorántffyak, a Rákóczi-család, majd a Trautson ill. a Bretzenheim hercegi család. A tatárjárás után ide is vallon telepesek érkeztek, virágzásnak indult a kézműipar, valamint a szőlő- és bortermelés. A település V. István királytól 1261-ben kiváltságokat és városi rangot kapott, és bár maradt királyi birtok, kikerült a várispánság hatásköréből. A város polgárai képviselőik révén közvetlenül érintkezhettek a királyi udvarral. Ezen kívül heti vásártartási, szabad halászati, szabad papválasztási jogot, ítélkezési jogot, stb. kaptak. Mindez nagy mértékben elősegítette a gyors fejlődést, az anyagi gyarapodást. A városban és környékén kolostort alapítottak a pálosok, az ágoston rendiek és a ferencesek is. A XVII. században az akkori birtokos, a református hitre tért Perényi Péter már református iskolát alapított az ágoston rendi kolostorban. A város a XVI. században a hegyaljai borkereskedelem egyik központja volt. Az 1620-as években itt, egy Újhely melletti szőlőben (Oremus-dűlő) készítették az első aszúbort, amelynek sikere azóta is töretlen. 1697-ben itt Újhelyen, egy német zsoldosok és a vásározók közötti verekedésből robbant ki a hegyaljai felkelés, amelynek a fiatal kuruc hadnagy, Tokaji Ferenc volt az egyik vezére. A felkelés, bár elfoglalták Sárospatakot és Tokajt is, alig néhány hétig tartott, a császári csapatok leverték. A XVIII. század közepén Sátoraljaújhely Zemplén vármegye székhelye lett, a főtéren hamarosan felépült az új megyeháza (ma városháza). Újhely nemcsak közigazgatási, hanem kulturális központtá is vált, a reformkorban pezsgő politikai és irodalmi élet alakult ki. A szomszédos - ma Sátoraljaújhelyhez tartozó - Bányácska nevű faluban telepedett le 1806-ban Kazinczy Ferenc, aki birtokának a Széphalom nevet adta. Innen járt be a megyeszékhelyre, ahol a megyei levéltárat vezette. Rövid megszakításokkal kisgyermek korától közéleti pályája kezdetéig (1832) Sátoraljaújhelyen élt Kossuth Lajos. A városhoz kapcsolódik Kazinczy Gábor (Kazinczy Ferenc unokaöccse), Lónyay Gábor, Szemere Miklós tevékenysége is. Sátoraljaújhely fejlődése szinte töretlen volt egészen az I. világháborúig. A trianoni békeszerződés során a hajózható folyónak nyilvánított Ronyva mentén meghúzott határ azonban kettévágta a várost, elvette egyik vasútállomását és vonzáskörzetének jó részét. A megye területének és lakosságának nagyobbik része Csehszlovákiához került. 1950-ig maradt ugyan megyeszékhely, de fejlődése több évtizedre megtorpant, megszűnt vasúti csomópont szerepe, kereskedelmi forgalma csökkent, csendes kis határvárossá változott. Mára inkább kulturális központ szerepe erősödött (színházi előadások, kiállítások). Évente Sátoraljaújhely a házigazdája az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny országos döntőjének. A város központja - a Széchenyi tér, a Kossuth Lajos tér és a Kazinczy Ferenc utca kezdete - XIX. századi hangulatot áraszt jórészt egyemeletes, romantikus-eklektikus stílusú, 1860-1880 körül épült lakóházaival, amelyek közül kiemelkedik a római katolikus plébániatemplom. Helyén már az Árpád-korban is templom állt. A jelenlegi, késő barokk épület 1768-92 között épült, 1909-ben kibővítették. Főoltárát Hild Lipót készítette. A mellette álló, romantikus stílusú plébániaház 1852-ből való. A főtéren, a templomtól É-ra áll Kossuth Lajos egész alakos szobra, amelyet 1911-ben készített Gárdos Aladár. Felirata egy Kossuth-idézet a politikus turini (Torino) száműzetésének idejéből. A templom és a szobor között találjuk a Nimfás-kutat, amelyből a város fölötti hegyekben lévő Dörzsik-forrás vize csörgedezik. A plébániatemplomtól - más néven Nagytemplomtól - D-re, a Hősök terén áll Kerényi Jenő A sassal viaskodó ifjú szobra, amelyet az 1944-es börtönkitörés áldozatainak emlékére állítottak 1948-ban. A Kossuth Lajos téren található a volt vármegyeháza, ma város-háza. A barokk stílusú egyemeletes épület 1758-61 között épült, erkélyéről tartotta a fiatal Kossuth Lajos első, nagy hatást keltő politikai beszédét 1831-ben. Az épület É-i szárnyának emelete az egykori Zemplén vármegye levéltárának ad otthont. Nemcsak az itt őrzött dokumentumok értékesek - a legkorábbi 1272-ből való - hanem barokk berendezése is műemlék. E levéltárban dolgozott a megye főlevéltárnokaként Kazinczy Ferenc, akinek Pátzay Pál által 1968-ban alkotott szobra a belső udvaron áll. A levéltár bejelentés után látogatható (Tel.: 47/525-100, 47/321-353). A Petőfi Sándor utcában álló református templomot 1784-89 között emelték copf stílusban. Kegytárgyai között egy I. Rákóczi György által adományozott úrvacsorai kupa is található. A város É-i részén 1738-ban kezdték építeni a görög katolikus templomot barokk stílusban, tornya 1777-ben készült el. A XIX. század második felében azonban átépítették. A gyönyörű barokk-rokokó ikonosztáz 1759-ből való. Sátoraljaújhely legértékesebb műemlék épületegyüttese a piarista (pálos) templom és kolostor (Deák u. 19.). A XIV. században a pálosok építették fel itt kolostorukat. Az épület második emelete viszont 1698-ból való. A templom eredete is a XIV. századra nyúlik vissza (kora gótikus), mai, barokk főhomlokzatát a XVIII. századi átépítés során kapta. Berendezése is a XVIII. századból való, a barokk főoltár egy lőcsei szobrász alkotása. A templom D-i oldalához I. Rákóczi Ferenc építtette a Szt. Kereszt- vagy Rákóczi-kápolnát. A pálosok rendjét II. József 1786-ban feloszlatta és az épületeket a piaristáknak adta, akik átvették a pálosok által vezetett gimnáziumot is. Ebben az iskolában tanult Kossuth Lajos, Andrássy Gyula, a későbbi miniszterelnök, Kazinczy Lajos, a későbbi honvédtábornok (1848-49-es szabadságharc) és ide járt vizsgázni Nicolaus Lenau, a későbbi híres osztrák költő, aki gyermekkorában a szüleivel két évig Tokajban élt. Emlékét a ligetben szobor őrzi. A gimnáziumban tanult Trefort Ágoston kultúrminiszter is. A Rákóczi utcában áll az 1810-ben épült barokk Szentháromság-kápolna. Érdemes megtekinteni a Kazinczy Ferenc Múzeum (a volt városháza, Dózsa Gy. u. 11., Tel.: 47/322-351) állandó kiállításait, amelyek a város történetét, a Zempléni-hegység természetrajzát és a zempléni régészeti kultúrákat mutatják be. (Nyitva: keddtől-szombatig 8.00-16.00 óráig). A múzeum épülete 1827-ben épült klasszicista stílusban, később eklektikus stílusban átépítették. A reformkorban ebben az épületben működött a Zempléni Casino Társaság, amelynek tagjai a város és környéke haladó gondolkodású férfiaiból kerültek ki. Sátoraljaújhelyen már a középkortól kezdve megtelepedtek a bor- és egyéb kereskedelemmel foglalkozó zsidó kereskedők, a XVIII. századtól már nagyobb kolóniát alkottak. A Sárospatak felé vezető út mellett, a vasútállomás közelében található a régi zsidó temető Teitelbaum Mózes (1759-1841) csodarabbi sírjával. A hagyomány szerint már a gyermek Kossuth Lajosról megmondta, hogy ő lesz népe zászlóhordója és hosszú életet fog élni. A sír ma a zsidóság egyik zarándokhelye Magyarországon. A vasútállomással szemben, a bortemplomnak nevezett tornyos épület alatt van Hegyalja legnagyobb borpincéinek egyike. Az épületet Thoroczkay-Wigand Ede terve alapján építették 1911-14 között. Külső falán a hegyaljai városok Zsolnay-kerámiából készített címerei láthatók. 1935-ben Sátoraljaújhelyen, a város fölé magasodó Szár-hegyen állították fel a 100. országzászlót. Ekkor határozták el, hogy az odavezető út mentén, 14 stáción megörökítik a trianoni békeszerződés során elszakított 38 város nevét és címerét. A Magyar Kálváriát 1936. október 4-én adták át, majd 1938-ban az országzászlóval szemben felépült a Szent koronát formázó Szent István-kápolna. Az 1945 után nacionalistának bélyegzett stációkat és a kápolnát a kommunista hatalom szétverette. Az 1990-es években közadakozásból, a Városszépítő Egyesület vezetésével kezdődött helyreálítása befejeződött, a Kossuth térről a Zsólyomka-völgyön át (ZÖLD jelzés) kereshető fel. Évente kerül sor a Magyar diákok és tanárok találkozója a Magyar Kálvárián című, hat napos rendezvényre, amelyre az anyaországi és a határainkon túl élő magyar diákokat és tanárokat várják. A városhoz tartozó Széphalmon - korábbi nevén Kisbányán, vagy Bányácskán - élt Kazinczy Ferenc. A falu 1886-tól viselte hivatalosan a Széphalom nevet, 1981-ben pedig Sátoraljaújhelyhez csatolták. Az egykori Kazinczy-kúria a XIX. s

 Alsóesztáva,  Bányihegy,  Bereckihíd,  Bodadűlő,  Boglyoskadűlő,  Feketehegy,  Károlyfalva,  Kiscepre-Nagycepre,  Köveshegy,  Köveshegyi szanatórium,  Némahegy,  Pajtás utca,  Rudabányácska,  Szárhegy,  Széphalom,  Szőlő utca,  Vasúti őrházak,  Várhegy,  Vásártanya,  Veresföld,  Veresharaszt,  Vióka,  Vízmű,

Kossuth-szobor
A sassal viaskodó ifjú szobra
városháza
Magyar Kálvária
Kazinczy Ferenc Múzeum
Kazinczy-emléképület
lakóházak
régi zsidó temető
római katolikus plébániatemplom
piarista (pálos) templom és kolostor
görög katolikus templom
Szt. István-kápolna

Sátoraljaújhely Látnivalók részletekkel