Rudabánya Leírás
Nevét vasércbányája tette országosan ismertté. Felszínre kibúvó érctelepeit már azőskor embere is használta. Határában bronzkori karperecek kerültek felszínre. A település Árpád-kori Ruda neve az érc jelentésű ősszláv ruda szóra vezethető vissza. Ruda települést egy 1317. évi oklevél említi. Eredetileg nagyméretű, gótikus templomának Nagy Lajos királyra utaló Anjou-liliomokkal díszített, német feliratos, ősi vaskapuja jelzi, hogy a király uralkodása alatt német bányásztelepesek éltek, dolgoztak a virágzó településen. Ez időben kezdik az oklevelek a korábbi Ruda falut Rudabánya néven említeni. 1439-ben királyi város, amely 1487-ben a hét felső-magyarországi bányaváros kassai gyűlésén a harmadik helyet foglalta el. Ebből az időből való a város ezüst pecsétnyomója, melyet most a Nemzeti Múzeum őriz, nagyított mása a polgármesteri hivatal falán látható. 1555-ben avárost a török felégette. A töröknek vassal is kellett adóznia, lakosai közül sokan elmenekültek, a német bányászok is biztonságosabb bányavidékekre települtek át. A település elvesztette városi rangját. Itt született Gvadányi József (1725-1801) lovasgenerális, költő, író, aki népies stílusban írt verses elbeszéléseiben a korabeli magyar vidéki élet jellemző alakjait mintázta meg (Peleskei nótárius, Rontó Pál). Születésének 200. évfordulóján a község a ref. templom előtti téren szobrot állított tiszteletére. 1880-ban gróf Andrássy Manó irányításával újra rendszeres, de most már nagyüzemi vasércbányászat kezdődött. Az első világháború után Rudabánya maradt Magyarország egyetlen vasércbányája, így jelentősége megnövekedett. Az 1970-es években gazdaságtalanná válása miatt a bányászat visszaesett, majd leállt. Később a területén felszínre került ősmaradványok (közte a 10-12 millió éves prehominida, a Rudapitecus Hungaricus) miatt vált határainkon túl is ismertté. A munkahelyek megszűnése nyomán a népesség száma fokozatosan csökken. A községnek az 1300-as évek elején már volt Árpád-kori eredetű temploma. A mai ref. templom a XIV. században épült, a következő században bővíthették háromhajós, hálóboltozatos csarnoktemplommá. A pompás épületet valószínűleg az 1555. évi törökdúlás idején súlyos pusztulás érte. Az egykor gazdag bányaváros szegény faluvá zsugorodott, maradék lakossága protestáns lett. 1664-65-ben a romos épület keleti részét lebontották, a megmaradt nyugati felét keletről egy egyenes fallal lezárták. Ebbe építették be a lebontott szakaszból kiemelt harmadik gótikus ablakot. Az elpusztult gótikus boltozat nyomai a falakon látható boltvállcsonkok. A templomhajót ma rendkívül szép, festett, kazettás famennyezet fedi. Eredeti helyén találjuk a déli fal két csúcsíves ablakát és ma befalazott ajtókeretét. A templom Anjou-kori ajtajának csak a másolatát láthatjuk itt, az eredeti, remek veretű, kovácsoltvas ajtót a miskolci Herman Ottó Múzeum őrzi. Pántokkal tagolt felületén Anjou-liliomos díszítmények között domborított betűkből álló, az egykori bányaváros német bányásztelepeseitől származó, német felirat van. A templomhajó északi falán 1400 körül készült falképek láthatók. Két pompás szobrászati munkát is őriznek a templomban, Perényi István, Csorbakővár ura és Saurer Erhard szádvári provizor címeres, vörösmárvány sírfedlapját. 1971-72-ben régészeti ásatás feltárta a templom lebontott keleti részének és szentélyének alapfalait. A templom mellett különálló harangtorony emelkedik. Az 1789-ben emelt fa harangláb köré épült 1896-ban a mai kőtorony. Érdemes megnézni az Érc- és Ásványbányászati Múzeumot (Petőfi S. u. 24. Tel.: 48/353-151), az ország egyik legnagyobb bányászattörténeti gyűjteményét. A múzeum belső udvarán külön épületben rendezték be a Földvári Aladár kiállítótermet, ahol a Kárpát-medencében - főleg Észak-Magyarországon és a Dunántúlon - előforduló ásványcsodákban gyönyörködhetnek a látogatók. Itt tekinthetők meg a rudabányai előember koponya-, fog- és állkapocsmaradványainak másolatai is. Polgármesteri hivatal: 3733 Rudabánya, Gvadányi József u. 47. Tel.: 48/568-217