Nyergesújfalu Leírás
A Gerecse É-i lábánál fevő, tőbb mint 8000 lakosú város a Duna partján. Területe már az ősidőktől fogva lakott hely. Bronzkori, 180 urnasírból álló temető maradványaira bukkantak a Viscosa-gyár bővítése során, ahonnan az urnák mellett kisebb méretű, élelmiszerek tárolására szolgáló edények is előkerültek. Az edények mészberakásos díszítéséről ezt a kultúrát mészbetétes edények kultúrájának nevezik. Gazdag leletanyag került elő a Római birodalom idejéből is. Ezen a területen állt a Crumerum nevű népes római kolónia, s kedvező fekvésének köszönhetően a castruma része volt a Limes határvédő erődítmények láncolatának, és erre haladt el a Brigetiót (Szőny) Aquincummal (Óbuda) összekötő fontos római út is. A castrum romjai a Sánc-hegyen még ma is megtalálhatók, a római út maradványait pedig a Sánc-hegy oldalában lévő bevágásban ill. Tát felé a Búzás- és a Szarkás-hegy É-i lábánál láthatjuk. Ez utóbbi helyről pénzérmék, bélyeggel ellátott táglák, feliratos kövek kerültek elő. Az egyik kő, melynek felirata Marcus Aurelius császárnak állít emléket, a r. k. plébánia falába van beépítve. A Nyergesújfaluhoz tartozó Pusztamaróton pedig az egykori Crumerum római tábor és Villa Curtia település maradványait találták meg, köztük egy kőoltárt. Első írásos említése - Nyergedszeg névalakban - Kézai Simon krónikájából ismert (mai nevét a XV. században kapta). Neve a nyeregre (lószerszám) és szegre (falurész) utal. A falu híres volt lószerszámkészítéséről, lótenyésztéséről és fuvarosairól, a gyorsparasztokról , akik akár 3 óra alatt Budára hajtottak. Első ismert tulajdonosai 1283-tól a Zovárd nemzetségbéli Miklós fiai, Csák és Zovárd voltak, majd többszöri gazdacsere után 1371-ben királyi birtok lett. 1388-ban Zsigmond király adományaként az esztergomi érsek kezére szállt, s ettől kezdve egészen 1945-ig az érsekség tulajdonában maradt. A XV. század folyamán a falut erődítették. A török hódoltság alatt nem néptelenedett el, de a felszabadító harcok során pusztává vált, csak a postaállomás maradt meg. A XVII. század végétől németek telepedtek le Nyergesújfaluban, s volt olyan időszak, amikor kizárólag németajkúak éltek itt. A Rákóczi-szabadságharc idején Bottyán Jánost itt szabadította ki felesége és hívei a császáriak fogságából. A kurucok - a fontos dunai átkelőhely védelmére - új erődítményt emeltek a régi római erőd helyére a Sánc-hegyen, de 1707-ben árulás folytán a császáriak kezére jutott és földig rombolták. Az egykori kuruc erőd maradványai (a sánc és az alagút egyes részei) még ma is láthatók. A szabadságharc után Nyergesújfalu fejlődése megindult, malomipar, majd szénbányászat alakult ki, a későbbi időkben pedig további iparágak üzemei létesültek. Az 1903-ban Hatschek Lajos által létesített Eternitgyár és az 1941-től működö Viscosa-gyár utódjai a mai napig működnek. A helyi ipartestület elnöke volt Kernstok Károly (1873-1940) híres festőmúvész, az 1911-ben alakult Nyolcak művészcsoport létrehozója. Tanítványai között volt Derkovits Gyula és a helybéli Nyergesi János, aki haláláig, 1982-ig itt élt és alkotott. A Városháza épületében rendezték be a Kernstok Galériát, ahol Kernstok és tanítványai műveiből látható állandó tárlat, és évente két alkalommal megrendezésre kerülő időszakos kiállítás. A Nyergesi Emlékházban (Munkácsy liget 8.) a Tájház és a Helytörténeti Kiállítás tekinthető meg. Nevezetességek: a barokk r. k. templomot 1770-71-ig építették, a berendezése is XVIII. századi barokk, a szintén barokk r. k. plébániaházat később, 1779-80 között építették, majd 1835-ben részben átalakították. Látnivaló még a Sánc-hegyen álló barokk Szentháromság-kápolna romja, az 1823-ben állított Kőkerszt, és a római ill. kuruc erőd maradványai. Polgármesteri hivatal: 2536 Nyergesújfalu, Kossuth Lajos u. 104. Tel.: 33/455-299