Nagyvázsony Leírás
A település környéke - a régészeti leletek szerint - már a kő- és bronzkorban is lakott volt. A rómaiak idején is fontos hely, két hadiút találkozott itt. A honfoglalás után a Vázsony nemzetség nemzetiségi központja volt. (A vártól északra eső domboldalon egy honfoglaláskori, előkelő magyar házaspár lovas sírját tárták fel.) Első írásos említése 1233-ból való. A XIV. században a Vezsenyi család birtokolta a területet, akik valószínű a Vázsony nemzetséghez tartoztak. Ők kezdték meg Vázsonykő vára, pontosabban a lakótorony építését, amely a XV. század elején épülhetett. A hely kiválasztásában szerepet játszott az, hogy a Budáról Olaszország, illetve a dalmát tengerpart felé tartó fontos kereskedelmi útvonal itt ágazott el egymástól. De talán még ennél is fontosabb volt a bővizű forrás, amely közvetlenül a várárokban fakadt, így ostrom idején nem kellett vízhiánytól tartani. A Vezsenyi-család a XV. században kihalt, és Mátyás király 1472-ben hű emberének, Kinizsi Pálnak, a nagy erejű molnárlegényből lett vitéznek adományozta. Ő kibővítette (palotaszárny) és nagy mértékben megerősítette a várat. Ugyancsak ő építtette 1480-81-ben egy kisebb, Árpád-kori templom felhasználásával a Szent István-templomot, amelyet 1773-ban barokk stílusban átalakítottak. A falu később áttelepült a vár közelébe, ezért van távolabb ma a templom, amelyben gótikus falképtöredék található a XV. századból. Kinizsit 1494-ben bekövetkezett halála után az általa alapított (1483) pálos kolostorba temették el. A vörös márvány sírkövet felesége, Magyar Benigna faragtatta, megmaradt részei ma a vármúzeumban láthatók. A sírt 1708-ban feltörték, kifosztották, szerencsére a Kinizsi-ereklyék (sodronying, pallos, sisak) a falu földesurához, majd a Nemzeti Múzeumba kerültek. Ugyancsak a várban látható Magyar Benigna második férjének, Horváth Márknak a sírköve is. A törökök kiűzése után (1649) a település - királyi adományként - a Zichy család birtokába került, akik az 1700-as évek elején német telepesekkel népesítették be. Kastélyukat 1762-ben, barokk stílusban építtették, majd 1815-ben klasszicista stílusban átalakították. Ma szálloda, kertje védett. Az istállóépületben működik a híres nagyvázsonyi lovasiskola. A XVIII. században a földesúri család már bizonyíthatóan nem használta a várbeli palota termeit, csak a kápolnát állították helyre. A lakótorony 1848-ig tömlöcként szolgált, ma vármúzeum (középkori fegyverek, bútorok, népviselet, várbörtön, kőtár. Nyitva tartásról érdeklődni a 88/264-786 telefonon lehet). A vár helyreállításán, állagmegóvásán folyamatosan dolgoznak. A reformáció viszonylag korán tért hódított, és bár a XVIII. századra a lakosság nagyobb része már ismét katolikus, a községben református, evangélikus és zsidó egyház is működött. 1746-ban már említették a falu zsinagógáját. A XVIII. század végén felekezeti iskolák működtek. A műemlék jellegű, késő barokk kis evangélikus templom a XVIII. század végén épült, ugyancsak ebből az időből (1786) származik a református templom is, tornya későbbi (1830). A Szt. Ilona-kápolna 1777-ben épült, szintén késő barokk. A XIX. században többször bővítették. Az 1825-ben épült, ún. Schumacher-ház népi műemlék, ma néprajzi múzeum. Az evangélikus templom közelében Postamúzeumot létesítettek, ugyanis Nagyvázsonyban egykor postakocsiló-váltó állomás volt. A vártól az országos K jelzésen rövid sétával felkereshetők a Kinizsi Pál alapította pálos kolostor romjai (lásd: Országos Kéktúra). Országszerte ismert rendezvény az augusztus első hétvégéjén tartott Kinizsi-napok (lovagi torna, lovasverseny, fogathajtás, stb.). A Nagyvázsonyhoz tartozó Nemesleányfalun működik a Nagyvázsony Leányfalui Lovasklub, amely a lovaglás többféle, szervezett formáját kínálja az idelátogatóknak. Polgármesteri hivatal: 8291 Nagyvázsony, Kinizsi Pál u. 96. Tel.: 88/264-011
Nagyvázsony Településrészek
Barátipuszta,
Kabhegy,
Meklertanya,