Nagymaros

[ A ] [ Á ] [ B ] [ C ] [ D ] [ E ] [ É ] [ F ] [ G ] [ H ] [ I ] [ J ] [ K ] [ L ] [ M ] [ N ] [ O ] [ Ó ] [ Ö ] [ Ő ] [ P ] [ R ] [ S ] [ T ] [ U ] [ Ú ] [ Ü ] [ V ] [ Z ]

Árpád-kori település, első írásos említése egy 1257-ben kelt adománylevélből származik - ekkor lett részbirtokosa Ság (Ipolyság) prépostsága. Első német lakóit a Hunt nemzetségbeliek telepítették ide. A XIII. sz. végén IV. László Maros földjeit a visegrádi királyi vár birtokába juttatta, s ettől kezdve történelme szorosan összefonódott Visegrádéval, ahonnan sok német át is települt. Halászatáról nevezetes falu volt, mely 1324-ben, Károly Róbert idején városi rangra emelkedett. Visegrád elővárosa volt, Buda kiváltságait is megkapta, s e tényt a későbbi uralkodók is megerősítették. 1432-ben szabad királyi város lett, majd Hunyadi Mátyás (1464), II. Ulászló (1492) és I. Ferdinánd (1619) új kiváltságokkal, szabadalmakkal ruházta fel. A török időkben hódoltság alá esett, s német lakosságának nagy része elmenekült, jelentőségét elvesztette. A reformáció hamar teret nyert, valószínűleg református középiskola is működött a településen. A kuruc-labanc harcok idején Maros lakossága jelentősen csökkent, majd 1709-ben pestisjárvány súlytotta. A csapások után erdélyi magyarok, majd 1715-35 között a Rajna vidékéről német családok érkeztek, akik újrahonosították a szőlő- és gyümölcstermesztést. A század végén kezdődött a templom újjáépítése, a kocsma, a serfőző- és a vámszedőház építése. Bár 1838-ban a nagy dunai árvíz sok házat elpusztított, fejlődést hoztak az idetelepült üzemek, az 1850-től átadott Vác - Párkány - Pozsony vasútvonal és a Dunai Gőzhajózási Társaság hajóállomása. Híres volt a nagymarosi málna, a környéken lévő öt, Károly Róbert idején telepített gesztenyés utóda ma is tenyészik. Nagymaros sokáig község volt, majd 1996-ban visszakapta városi rangját. Kittenberger Kálmán, a neves Afrika-kutató itt telepedett le és itt élt 1958-ban bekövetkezett haláláig. Egykori lakóházában vadászmúzeumot rendeztek be, szobrát a település főterén, az 1971-es Vadászati Világkiállítás megnyitóján leplezték le. A XIX. sz.-tól, a vasútvonal megindulásával kedvelt nyaralóhellyé vált, a szép környezete sok művészt idecsalogatott. A révállomáshoz közel, a Duna partján áll a Kassák Lajos Emlékház, ahol képzőművészeti gyűjtemény látható. Látnivalók: a gótikus eredetű, négy sarokpilléres, nyolcszög alaprajzú toronnyal bíró r. k. templom 1509 körül épült, majd 1771-ben barokk stílusban átalakították (déli oldalának ablakai, boltozat, toronysisak), a berendezése szintén barokk. A XIV. sz.-ból származó vörösmárvány címeres sírkőlapját a visegrádi múzeumban állították ki. A Kálvária-dombon lévő barokk kálvária-kápolna és stációk 1773-ból származnak. A Fő téren 1800-ban állított barokk kőkereszt látható. A Váci úti barokk Szent Rókus-kápolnát 1770-ben építettek, néhány kegytárgya is műemlék. A Magyar u. 4-6. és Rákóczi u. 1-3. sz. alatti klasszicista lakóházak szintén műemlékek. A vasútállomástól kiinduló Fehérhegy utcában (k+ jelzés) löszfalba vájt hajdani barlanglakásokat láthatunk. Polgármesteri hivatal: 2626 Nagymaros, Fő tér 5. Tel.: 27/595-100

 Alsómező,  Aranyos,  Foglárdűlő,  Hatlópatak,  Kóspallagi út,  Köbölvölgy,  Latorvölgy,  Magyarvölgy,  Mihályhegy,  Mosompatak,  Remetehegy,  Rigóhegy,  Somdűlő,  Svábhegy,  Törökmező,  Vasúti őrházak,

római katolikus templom

Nagymaros Látnivalók részletekkel