Mórágy Leírás
Mórágy környékén már az újkőkorban megtelepedett az ember, Kismórágy közelében (Tűzkő-domb) tűzhelymaradványokra, pattintottkőeszközökre, cserépmaradványokra és sírokra bukkantak a régészek. A település első írásos említése 1267-ből maradt fent. Abban az időben királyi erdőbirtok volt, a XV. században a bátai (Bátaszék) apátsághoz tartozott. A XVII. században már szerb családok éltek itt. A Rákóczi-szabadságharc után, 1724-ben elkezdődött a németek betelepítése. Mórágyra református családok érkeztek. A református templomot 1785-re építették fel. Ebben az időben öt vízimalom működött a Lajvér-patakon. Híres volt a mórágyi kerámia, a fazekasság fénykora a XIX. század közepére tehető. Ma is dolgozik a községben egy népi iparművész fazekas. 1918-21 között a falutól D-re húzódott a szerb demarkációs vonal. A német lakosság jó részét 1946-ban kitelepítették, helyükre székely családok érkeztek. Mórágy gránitbányáiról vált ismertté. A kemény gránitot nemcsak útburkolatnak, hanem házak építésénél is használták (Szekszárd: Ady Endre u. és Munkácsy u. néhány háza). A bányászat 1974-ben szűnt meg. A helytörténeti gyűjtemény 1981-ben, az első mórágyi hengermalom épületében kapott helyet (kulcs: Glöckner János, Kossuth u. 1., Tel.: 74/491-934). Polgármesteri hivatal: 7165 Mórágy, Alkotmány u. 3. Tel.: 74/493-043, 74/591-034