Lábatlan Leírás
Több mint 5700 lakosú város a Gerecse É-i lábánál, a Duna mentén. A mai Lábatlan két település, Lábatlan és Piszke egyesítésével jött létre 1950-ben. Mind az újkőkorból, mind a bronz- és vaskorból előkerültek innen leletek. A délebbre található pisznicei kőbányáknál lévő épületmaradványokról feltételezik, hogy római eredetűek, s Piszkén egykor római őrtorony állt. Mindezekből következik, hogy Lábatlan területe már a történelem előtti idők óta folyamatosan az ember tartózkodási helyéül szolgál. A település első okleveles említése 1267-ből származik egy IV. Béla által kiadott adományozólevélből, Piszkét pedig egy 1332-es pápai tizedjegyzék említi először. Lábatlan déli részén álló dombra - a mai ref. templom helyén - az Árpád-korban román stílusú templomot emeltek. A XIV sz. végén mindkét település Lábatlani Henslini Pál tulajdonába került, s maradt a családé egészen a XVI. sz. elejéig. 1489-ben Lábatlani Gergely domonkos szerzeteseket telepített Piszkére és kolostort építtetett. A török időkben a rendház elpusztult, a települések lakossága megtizedelődött. Miután a törököket kiűzték, legnagyobb birtokos a Huszár család lett. Piszkére báró Gyulai Ferenc - az egyik tulajdonos - elzászi németeket költöztetett be. A kieggyezés után fellendülő ipar jótékonyan hatott mindkét település fejlődésére: portlandcement-gyár létesült, majd beindult a pisznicei vörösmárvány (piszkei márvány) kitermelése, 1925-ben pedig üzembe helyezték a piszkei papírgyárat. A cement- és papírgyár utódai a mai napig működnek, s országos viszonylatban iparáguk legjelentősebb üzemei közé tartoznak. Lábatlan 2004-ben megkapta a városi rangot. Nevezetességek, látnivalók: a fallal kerített lábatlani ref. templom mai formája (az Árpád-kori templom helyén) a XV. században épült gótikus templom 1821-es, jelentős átépítése során keletkezett. Tornyát 1788-ban építették, az egyhajós, sokszögzáródású és támpilléres szentélyű épület falában gótikus csúcsíves ablakok, a hajó D-i oldalában pedig gótikus ajtónyílás láthatók. A piszkei r. k. templom 1792-ben épült, majd 1900-ban átépítették, előtte I. világháborús emlékmű áll. A Néprajzi Múzeum Szántó István több évtizedes gyűjtőmunkájának eredménye, ahol a mindennapos használati eszközökön túl népi kerámiák és lábatlani petrezselymes hímestojások gyűjteménye látható. A régi cementgyár megmaradt kéménye, régi épületei és kemencéjének maradványa ipari műemlékek. A Gerenday-arborétum: 1890-ben Gerenday Antal faiskolát és többségében örökzöld növényekből álló gyűjteményt létesített. Az egykor európai hírű botanikus kertet a két világháború súlyosan megviselte, növényállománya megritkult, majd a háborút követően a faiskola megszűnt. Az arborétumot 1977-ben védetté nyilvánították, majd 1999-től kezdve a növényeit pótolták és látogathatóságnak megfelelően kiépítették. Piszke v. m. től indul a Gerecsét átszelő P turistajelzés. A jelzésről letérve felkereshetjük a Pisznice Ny-i oldalában, az egykori kőbányák alatt nyíló Pisznicei-barlangot. Az ittélő nagyszámú denevérről Denevér-barlangnak is nevezik, mely 250 m-es hosszúságával a Gerecse leghosszabb barlangjai közé tartozik. A denevérek guanoját régebben kitermelték, ezért a barlang járatait többhelyütt kitágították. A hegy K-i oldalán nyílik a tágas szájú Pisznicei-zsomboly, mely aknabarlangot kb. 25 m mélységig feltárták, de feltehetően ez nem a végleges mélysége, mert kutatása jelenleg is tart. Polgármesteri hivatal: 2541 Lábatlan, József Attila út 60. Tel.: 33/517-500, 33/517-501