Jósvafő Leírás
Jósvafő régi magyar település. Neve előszőr 1272-ben szerepel okiratban Ilsuafey alakban, ami arra utalt, hogy a terület a Jósva-patak forrásánál (fejénél) fekszik. Ekkor még királyi birtok volt, később a Tornai-, majd a Szini-család birtokába került. Lakosai közül többen már az Árpád-korban vasművességgel foglalkoztak, de írásban csak 1399-ben említik a falu vashámorát. Ez a tevékenység egészen a XX. század közepéig tartott: a falu kovácsai állították elő a helyben szükséges kapát, ásót. A török időkben a csapatok mozgása - így a fosztogatás is - jórészt elkerülte, a XVIII. században gazdag településnek számított. Kazettás famennyezetű református temploma középkori alapokon nyugszik, de a XVIII. században barokk stílusban átépítették. A festett famennyezet 1734-ből való. A templomot lőréses kerítőfal övezi. A különálló, késő barokk harangtorony a XVIII. század végéről való. 1999-ben Jósvafő ősi településszerkezetét, épületeit védetté nyilvánították. A Tájház és a Középső malom feltétlenül figyelmet érdemel. A kis gáttal visszaduzzasztott tó - a Tengerszem - vize egykor kis vízerőművet működtetett, amely a barlang, a szálló és a falu számára szolgáltatta a villamos energiát. Polgármesteri hivatal: 3758 Jósvafő, Petőfi u. 42. Tel.: 48/506-202; Fax: 48/506-203