Imola Leírás
Az Imola-patak partján, erdőktől övezett medencében fekszik a 130 lelket számláló kis település. 1344-ben egy oklevél a falut Nouak más néven Imola-ként említi - az Imola név maradt fenn máig is. Az imola szó a régi magyar nyelvben hínár, mocsár jelentésű volt. A völgy felsőbb szakaszán, a Tó berke északi oldalában a Meteor barlangkutatók tárták föl az Imolai-ördöglyuk víznyelőbarlangot. A völgyben fölfelé X-XII. századi vasművesség nyomait és egy korabeli kis vasolvasztó őskohót tártak fel, ez utóbbi ma a Kohászati Múzeumban látható. Talán a kora Árpád-kori vasműves központ védelmére épült a völgy északi oldalának szélén az a kb. 30 m átmérőjű kis földvár, amelynek ma is jól fölismerhető sáncait a nép Bakbány-várnak nevezi. A török kor pusztításai Imolát sem kímélték, a falu 1570-re elnéptelenedett és csak a következő században népesült be újra. 1631-ben kis temploma épült, amely mellé 1755-ben tornyot is emeltek. A kicsiny templom helyére 1785-ben késő barokk stílusban új ref. templomot építettek, amelynek sík, kazettás, festett medaillonos famennyezetén az 1786-os évszám olvasható, s ekkor készült afestett karzata, a szószéke és a padjai is. Homlokzat előtti tornyát 1856-ban megmagasították, hagymasisakkal díszítették. Napjainkban a lakosság elöregszik, Imola lélekszáma egyre csökken. A településtől délkeletre, az Imola-patak völgyében XIII. század végi oklevelek említik az Árpád-kori Csákány falut, amely a törökdúlások idején pusztult el, s Csákánypuszta-ként szerepel még a XIX. századi nyilvántartásokban is. Polgármesteri hivatal: 3724 Imola, Kossuth Lajos u. 35. Tel.: 48/354-002