Diósjenő

[ A ] [ Á ] [ B ] [ C ] [ D ] [ E ] [ É ] [ F ] [ G ] [ H ] [ I ] [ J ] [ K ] [ L ] [ M ] [ N ] [ O ] [ Ó ] [ Ö ] [ Ő ] [ P ] [ R ] [ S ] [ T ] [ U ] [ Ú ] [ Ü ] [ V ] [ Z ]

A terület már a őskoroktól kezdve lakott. A falu határában kőkori eszközöket találtak, a környéken pedig késő bronzkori földvárak (Pogányvár, Magosfa földvára) sáncai tanúskodnak. Kr. u. 173-ban a Jenői-tónál Marcus Aurelius római seregei győzelmet arattak a betörő kvádok és markommanok felett. A népvándorlás korában avarok és szlávok lakták a környéket, majd megérkeztek a honfoglaló magyarok. A település, nevének utótagját az egyik honfoglaló törzsről, a Jenőről kapta. A falutól északra, a Kámor hegyen földvárat építettek az Árpád-korban, mely a középkor folyamán elpusztult. A tatárok 1241-ben felégették a falut, lakóinak többségét megölték, az életben maradtak pedig a környék erdőibe menekültek. A veszély elmúltával ők visszatértek, a hiányzó lakosság helyére pedig német telepesek költöztek, majd szerzetesek jöttek. A következő idők fellendülést hoztak a falu életében, s 1460-ban már mezőgazdasági kiváltságokkal rendelkező vámszedőhely volt. A település fölé magasodó hegyen egy XIII. sz.-i várrom helyére a XV. sz. első felében - feltehetően a husziták - felépítettek a Csehvár-nak nevezett, mára már elpusztult erősséget (sáncának kb. 1 m magas maradványa még látható). A törökök hódításuk során a falubelieket elhurcolták, a templomokat lerombolták, a papokat elűzték. A XVI. sz.-ban Ahmed, majd Ali nógrádi szandzsákbégek birtoka volt. A pusztítások után hamar tért hódított a reformáció, de a katolikus egyház csak a hódoltság végeztével, 1685-ban tért vissza. A diósjenőiek közül sokan részt vettek a Rákóczi- és az 1848-49-es szabadságharcban is. Kossuthot a község tiszteletbeli bírónak választotta, mely tényt a ref. templomban egy emléktábla hirdeti. Az ittenieknek sokáig a fakitermelés és fafeldolgozás jelentette a megélhetést, majd a vasút megépültével a környező nagyobb településekre jártak dolgozni. A két világháború nagy veszteséget okozott Diósjenőnek. 1944 decemberében a vörös hadsereg, mivel főhadiszállásnak szemelte ki a falut, néhány hónapra elköltöztette a lakosságot. Látnivalók: 1788-1789-ben épült, a XV. sz.-i eredetű, klasszicizáló késő barokk r. k. templom. A főoltára XVIII. sz. végén készült copf stílusban, a mellékoltára és szószéke pedig XIX. sz.-i klasszicista. 1791-ben épült az ugyancsak késő barokk ref. templom (kép), 1850 körül pedig a késő klasszicista, oszlopos tornácos református parókia. Látnivaló még a Sváb Sándor-féle szecessziós volt uradalmi kastély, amelyben a Rehabilitációs Gondozó Intézet működik. Érdemes még megtekinteni a XIX. sz. elején épült pincesort, valamint a szőlőhegyen egy Árpád-kori hatszögletű kápolna helyén 1993-ban emelt kis katolikus kápolnát, a kikapcsolódásra alkalmas Jenői-tó mellett pedig Marcus Aurelius római császár barbárok ellen itt vívott csatáját megörökítő emlékművet. Polgármesteri hivatal: 2643 Diósjenő, Szabadság út 31. Tel.: 35/525-012, 35/525-013

 Csurjatanya,  Erdészet,  Fácántanya,  Juhászházak,  Szociális otthon,  Téglaház,  Tucadűlő,  Varjasitanya,

pincesor
római katolikus templom
Jenői-tó

Diósjenő Látnivalók részletekkel