Bakonybél Leírás
Bakonybél környékének barlangjait (Odvaskő-bg., Pörgöl-bg.) már az ősember is lakta. A bronzkori földsáncok, halomsírtelepek, az előkerült eszközök igazolják, hogy a vadban, vízben gazdag vidék később is kedvelt lakóhely volt. A honfoglalás után Szent István (Günther német szerzetes biztatására) az elhagyatott területen - mikor a közeli sziklákon (Oltár-kő) még pogány áldozatokat mutattak be - 1018 környékén megalapította a béli Benedek-rendi apátságot. (Az alapítólevél már említette az Odvas-kő és Kertes-kő elnevezéseket is). Szent Gellért 1023-30 között tartózkodott itt. IX. Gergely pápa 1230-ban megerősítette a monostor kiváltságait. A tatárjárás a Bakonyt elkerülte, de a belviszályok, a főurak összetűzései nagy károkat okoztak. Az 1200-as évek végén a kolostor értékes könyvtárával együtt leégett. Folytatódtak a fosztogatások, Bakonyújvár urai, a Podmaniczkyak sarcolták a környéket. A törökdúlás alatt Bakonybél elnéptelenedett. Az 1700-as években kezdődött az újjáépítés, 1702-ben Pannonhalmával már összekötötte a Barátok útja . A falut 13 szlovák család alapította, az erdőt kiirtották, megkezdődött a fafeldolgozás, szerszámkészítés, ami a századok folyamán híressé vált. Az apátság bevétele a legeltetésből és a fakitermelésből származott. Az új barokk templom és kolostor 1758-ban készült el, a templombelsőt Dorfmeister István (1730-97) festményei díszítik. II. József 1787-ben feloszlatta az apátságot, az elhanyagolódott. A 30 évvel későbbi helyreállítást az erdő rablókitermeléséből finanszírozták, melyről így ír egy szemtanú: átokra gerjesztő, siralmas pusztulás, hol századokra leszen szükség, hogy a szomorú erdő előbbeni virágjára virradhasson . Miközben a környék barlangjait, csárdáit (Zabola csárda, Gerence csárda) a híres betyárok (Sobri Jóska, Savanyú Jóska és társaik) lakták, járták, Bakonybél kultúrközponttá vált, Guzmics Izidor reformkori író, bencés apát (1786-1839) szerzetesrendi tanárképzőt alapított, melyet 1839-ben barátja, Vörösmarty is felkeresett. Szent Gellért remeteként sok időt töltött a Szent-kútnál, ennek emlékére mellette 1825-ben kápolnát emeltek, a felette emelkedő dombra vezető Kálvária stációi 1888-ban épültek. 1851-55 között az apátság kőedényüzemet működtetett, Somhegypusztán üveghuta létesült. Bakonybél 1906. január 1. óta önálló község. A hagyományos megélhetési formákat napjainkra egyre inkább a turizmus kiszolgálása váltja fel. A szocializmus éveiben szociális szeretetotthonként működő kolostort visszakapták a bencések. 1834-től fenyőfélékkel, juharokkal telepített, védett parkja két 200-300 éves somfával is büszkélkedik. Megtekintésre érdemes a Tájház (Helytörténeti Gyűjtemény) és a volt gazdatiszti épületből kialakított Bakonyi Erdők Háza. A megújult Bakony Hotel, a Gerence Fogadó (turistaszálló) mellett számos panzió, falusi-turizmus-szálláshely várja a látogatókat. Bakonybél ideális kiindulópontja az Ajánlott kitérők -kel útbaejthető kultúrtörténeti és természeti látnivalóknak. Bakonybéltől délre ökoturisztikai park kialakítását tervezik. Polgármesteri hivatal: 8427 Bakonybél, Jókai u. 2. Tel./fax: 88/461-033
Bakonybél Településrészek
Gáthegyalja,
Somhegypuszta,
Vániklegelő,