Bódvarákó Leírás
A Bódva fattyúága , az ún. Potranyik-patak bal partján, az Esztramos-hegy délnyugati lábánál fekvő falut egy 1283. évi oklevél már Rákó néven említi. Neve a szláv eredetű rák szóból származik, arákokban gazdag vízfolyásra utal. Árpád-kori birtokosa a Szalonnai család volt, amelynek ágai 1340-ben felosztották egymás közt kiterjedt birtokaikat. Rákót akkor Szalonnai László fia János kapta meg, aki miután Tornán várat építtetett, magát és családját Tornainak nevezte. 1677-ben a vár és uradalma Keglevich család kezére került, így ők voltak Rákó földesurai is egészen az1945. évi földosztásig. Rákót is pusztította a török, el is néptelenedett egy időre. A XVIII. század közepén a földesúr katolikus szlovákokat is telepített az alig lakott faluba. Homlokzati tornyos r. k. templomát a korábbi fatemplom helyén építtették. A falu egykori uraira nemcsak a templom, de egykori kastélyparkjuk maradványaként néhány különleges és védelem alatt álló fa is emlékeztet. A községtől északkeletre emelkedik a kőbányászat által megcsonkított Esztramos-hegy, amely aBódva felé meredeken letörő sziklaoldalával még így torzóként is nagyszerű látványt nyújt. A hegy neve a meredek jelentésű szláv strm szóból alakulhatott ki. AzEsztramoson két község osztozik, déli fele Bódvarákóhoz, északi fele Tornaszentandráshoz tartozik. Ahegy mészkő- és dolomittömege tektonikus érintkezési zónájának hasadékaiban a földtörténet távoli múltjában vasércek alakultak ki, illetve halmozódtak fel. A karsztos hegyoldal üregeit a régészeti leletek tanúsága szerint már az újabb kőkor, azután a késő bronzkor és a kora vaskor embere is fölkereste, lehet, hogy ez utóbbi kor népe már hasznosította valamilyen szinten a hegy felszínen kínálkozó vasércét is. A honfoglalás után amagyarság egyik korai vasműves központja az Esztramos északi lába mellett alakult ki. Szentandrás föltehetőleg a bányászok, Barakony falu elődje a vasolvasztók, Kovácsi a vasverők, Mile a szénégetők faluja lehetett. 1700-as évek végétől az Esztramos-hegy oldalában ismét folyt időszakonként vasércbányászat, melyről Fényes Elek is említést tesz 1847-ben. Az esztramosi vasércbányászat 1960-ig folytatódott, később helyette a hegy mészkövét kezdték a csúcsától lefelé fokozatosan letermelni, hogy zúzalékként, mint kohászati segédanyagot szállítsák az ózdi nagykohókba. A XX. század végére a kőbányászat is megszűnt. A bányászat súlyosan roncsolta, megcsonkította a korábban festői szépségű hegyet, de ugyanakkor föltárt addig nem ismert természeti kincseket és tudományos értékeket a hegy belsejében. A vasércbányászat tárója 1958-ban nyitotta meg a ma már fokozottan védett Rákóczi-barlang kristály- és cseppkőképződmények szinte hihetetlen változataiban páratlanul gazdag üregét és az ugyancsak fokozottan védett Esztramosi-barlang, más néven Földvári Aladár-barlang pusztítások ellenére is tüneményes kristálytermeit és még több más kisebb, köztük néhány utóbb lebányászott üreget is. De a bányászat által föltárt több hasadék, karsztos üreg kitöltéséből a környék 4-5 millió évvel ezelőtt és azt követően itt élt állatvilágának csontmaradványai is napvilágra kerültek, köztük több mint 20 eddig ismeretlen állatfaj is. Egy ilyen ősrágcsáló ahegyről az Estramomys nevet kapta. Az itt megismert legrégebbi ősállatcsoport új rétegtani egységet alkot, amelyet az őslénytan tudósai Estramontium-nak neveztek el. Igy az Esztramos hegye a tudományban nemzetközi hírnevet szerzett. De meg kell említenünk, hogy a hegy karsztos sziklaoldala számos különleges növény- és állattani ritkaságot őrzött meg, melyeknek megmentése kiemelt természetvédelmi feladat. Polgármesteri hivatal: 3764 Bódvarákó, Szabadság u. 22. Tel.: 48/455-001